2009. október 28., 10:262009. október 28., 10:26
A felmérésben a legfontosabb megállapítás: a román lakosság fő étkezési alapanyaga a hagyma, krumpli és a csirkehús. Érthető. Nagymamám minden receptje úgy kezdődik, „végy egy hagymát…”. A csirkehús pedig a lehető legolcsóbb és kiadós étel, ráadásul rengeteg elkészítési módja van. A krumpli, az pedig krumpli.
Továbbá a felmérésből az is kiderül, hogy a megkérdezettek kedvence a csorba. A hírben így olvasom: „ebédre szívesen készítenek csorbát, legyen az zöldséges vagy hússal készült leves.” Hát igen, talán több a zöldséges csorba, mint a húsos, azért kellett ezt kiemelni.
A továbbiakban kiderül a jelentésből, hogy a romániai polgárok háztartásának több mint felében jelen vannak a friss zöldségek, ami arra enged következtetni, hogy igyekszünk egészséges étrend szerint élni.
Vagy mert nő a kertben. Vagy anyjáék küldenek a buszsofőrtől a zsák pityóka mellé. A gyerekes családok étrendje sem tér el az általánostól, sőt kiegészül, ők fő alapanyagként ugyanis a száraztésztaféléket is használják. Mert olcsó és laktató. S mindezek tetejébe a megkérdezettek több mint fele úgy véli, egészséges életmódot folytat, holott 49 százalék (biztos a másik fele) kihagyja a reggeli étkezést.
Nos miután megemésztettem a „temérdek” adatot, rájöttem, hogy semmi újat nem mondott. Hacsak nem az volt a célja, hogy rávilágítson, mennyire egyhangú az étrendünk. Hiába, a válság a konyhánkba is beütött, nem lehet bármilyen tengeri herkentyűkről álmodozni. A zöldség megterem a kertben, a tyúk elszaladgál az udvaron, a laskát megvesszük a boltban, ha muszáj. Ha luxus vacsorára vágyunk, bekapcsoljuk a tévét, s ha marad véletlenül egy kis pénzünk, kifizetjük a gázszámlát. Szűkös világ van, szokták mondani az öregek, még szerencse, hogy megterem benne a pityóka.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.