2009. október 09., 12:102009. október 09., 12:10
Amit például a Demokrata-Liberális Párt tegnap a parlamentben művelt, az sokkal inkább hasonlít egy, a kedvenc játékát a kezéből kiadni semmilyen körülmények között sem akaró durcás kisgyerek toporzékolásához, mint egy felelős kormányzati tényező reakciójához. Az, hogy a párt honatyái kivonultak, hogy határozatképtelenné tegyék a törvényhozást, miközben az ellenzék a bizalmatlansági indítványt ismertette, sok mindent jelez, csak épp a demokratikus gyakorlat iránti tiszteletet nem.
A mostani kapkodás alapján olybá tűnik, mintha a PDL – és a párt mögött álló Traian Băsescu államfő – elszámították volna magukat. Mintha nem hitték volna, hogy a szociáldemokraták kormányból való kilépése nyomán többségbe került ellenzék képes lesz kockára tenni a kényelmes parlamenti foteleket, és beválallja, hogy a kormány esetleges bukása után akár új választásokat is kiírhatnak.
A jelenlegi vita nyomán kezd érthetővé válni, miért is forszírozta a PDL, hogy az egységes bérezésről szóló törvényt felelősségvállalással fogadtassák el: arra számítottak, hogy az azt követően menetrendszerűen következő bizalmatlansági indítványt az akkor még stabil többségben lévő kormányoldal leszavazza, így ebben az ülésszakban több indítványt nem terjeszthetnek be ellenük.
A jelek szerint rosszul értelmezték az alkotmányt – és most bajban vannak. Az a sakkhúzás is meghiúsult, hogy a nyugdíjtörvényért való felelősségvállalás nyomán provokálják ki a kormány megbuktatását, hiszen az ellenzék is tisztában volt vele: ha ezt hagyja, azzal mártírt kreál Bocékból. Ezért napolta el a törvény beterjesztését a bizalmatlansági indítványról való szavazás utánra.
A PDL most kapkod, vadul keresi a szövetségest, és minden lehetséges módon – például a székelyföldi fejlesztések támogatására vonatkozó ígéretekkel – megpróbálja körbeudvarolni az RMDSZ-t. Kár lenne, ha sikerülne a manőver, hiszen a három ellenzéki párt összefogása, a PDL és Băsescu elszigetelése talán lehetőséget teremthetne néhány alapvető és szükséges alkotmányos reform megvalósítására – például az államfői jogkörök szűkítésére és a parlament kiemelt szerepének biztosítására.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok