JEGYZET – A szakértőinek nevezett kormány egyik leglátványosabb hozadéka eddig, hogy a megrögzött pártszajkókat fedezékbe kényszerítette.
2015. december 06., 20:092015. december 06., 20:09
Az utóbbi időben ugyanis kezdett már a tűréshatáron is túljutni az a magatartás, amit a pártfegyelem fogalma mögé bújva a volt kormánypártok médiában folyton szereplő emberei elkövettek. Bármi kerüljön szóba, ha a leghalványabb bírálat is megjelent a felvezető szövegben, ők beindították a beszélőkéjüket és mondták, mondták – a nagy semmit.
Bocsánat, a semmiként ható, védőbeszédnek szánt szópaneleket. Ahogy például magát a leginkább csúcson lévő műszaki értelmiséginek tartó hölgy is tette, holott máskor a gyakorlati problémákat általában azzal hárítja el, hogy az akadémiai közegekben ezt meghallani sem illik, nemhogy beszélni róla.
Megkérdezték, hogyan minősítené a mindössze pár hónapot kibíró Szeben és Szászváros közti autósztráda beomlását, mire ő, mintha analfabéta volna, úgy kezdte el hadarni, miszerint ez még a szakminisztériumra sem tartozik, nemhogy a miniszterelnökségre, lévén csupán egyszerű műszaki probléma. És elismételte a szófordulatot jó párszor – gyengébbek kedvéért?! –, jelezvén főnökei felé, megértette, amit a tévéfellépés előtt a szájába rágtak.
Ismétlem én is: tudok a pártfegyelem fogalmáról, de az ilyenféle szajkózók nemcsak magukat, a pártjukat is nevetségessé teszik. Ha például az említett hölgy annyit mond, hogy a tavalyi elnökválasztási kampány része volt a befejezetlen munka befejezettnek nyilvánítása, megérti mindenki, miről van szó, én pedig, a bolondos jó szívemmel talán még meg is sajnálom, hogy őt tették oda a felelősségvállalás kimondására.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az állandóan másra hárítás és mutogatás, másnak a bemocskolása egyszeriből kiszállt a fejekből és a szakértők olyan gerincesen állják majd a sarat, mint például az a japán közlekedési miniszter, aki néhány perc vonatkésésért lemondott, holott nem ő volt a masiniszta. De legalább a pártszajkók egy ideig meghúzzák magukat.
Pontosabban a kampánykezdetig, amikor kitörnek a szembenálló fedezékekből és kezdik a másik sárba döngölését és pocskondiázását. Csak vajon melyik közmondás illik majd rájuk inkább: a kutyákról és ebekről, vagy a hollókról szóló?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!