2011. május 03., 09:202011. május 03., 09:20
A majálisok előzményeiként viszont olyasmit hallottam, amire felkaptam a fejem: a különböző pártok képviselői azzal igyekeztek túltenni egymáson, hogy ki mennyi szemetet óhajt összegyűjteni a szabadtéri programok előtt/helyett. Hallj oda – csodálkoztam, most már a szemét is pártfüggő lett! De hamar beugrott a nagy tisztogatási láz oka: lassan-lassan beköszönt a választási kampány, és helyet kell szorítani a rengeteg – minden kétséget kizáróan – pártszemétnek.
Hiszen ha úton-útfélen ott hevernek az üdítőspalackok, a sörösdobozok, cigaretta- és kekszcsomagok, akkor hová dobják majd az idült szemetelők a különböző szórólapokat, jelöltek fényképével megfejelt ígérgetéseket, reklámzacskókat, zászlócskákat és mindazt a hallatlanul sok hulladékot, aminek a piacra kerülését még két évtized elteltével sem lehetett pénzügyileg átláthatóan megrendszabályozni.
Miközben velünk egyre csak szoríttatják össze a nadrágszíjat, egyre több hantával tömik a fejünket: még egy kis kitartás, még egynéhány nehéz esztendő, aztán jön a tej- és mézkúra, a magukat illetékeseknek hívő illetéktelenek két kézzel szórják saját kampányukra a pénzt – s a jólétről hazudozó majális-buliik után még a hátrahagyott szemetüket is velünk szedetnék össze. Egyszóval nincs ez így jól – bárhonnan is nézzük.
Hogy lehet az például, hogy ennyi idő után sem egyértelmű, hogy melyik párt legyen az országos kukafelelős? Olyasmiket beszélnek, hogy ahány megye (vagy település? – már nem is tudom), annyi szemétkorifeus pártképviselő. És nekem esetleg azért nem szóltak volna, mert valahonnan kineszelték, hogy ha épp el kell bármit is dobnom közterületen, akkor azt a szemétkosárba dobom? Igen, ez lehet a magyarázat: az összevissza hajigálók tudják a (párt)titkot, tudják, hogy a szemeteléssel kinek törnek borsot az orra alá, és ki az, akinek kedves a mindenfelé ott díszelgő-bűzölgő hulladék. Magyarán arról van szó, hogy a jövő évi választások után ki fizet, és nekünk kinek kell majd mindezért (meg)fizetnünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!