Parlamenti választások: rajt előtt

Megtörténhet ugyanis, hogy a szociáldemokraták még 40 százalék körüli eredménnyel sem alakíthatnak kormányt – mint ahogy az is, hogy ennél jóval kisebb szavazataránnyal is ők alkothatják majd a koalíció fő erejét, és adhatják a miniszterelnököt, ha potenciális szövetségeseik jól szerepelnek, és átlépik a parlamenti küszöböt. Az előrejelzések szerint ugyanis úgy tűnik, hogy a mostani választás kimenetelét a kis pártok döntik majd el, amelyek közül – az RMDSZ kivételével – gyakorlatilag mindegyik újonc.

Mindez persze csak részben jelenti azt, hogy a romániai politikai osztály alapos megújuláson menne keresztül, hiszen a bejutásra eséllyel pályázók közül az ALDE élén a veterán politikusnak számító Călin Popescu-Tăriceanu volt miniszterelnök áll, tagjainak zömét pedig a liberálisoktól vele együtt kilépett politikusok adják. A Népi Mozgalom Párt (PMP) sem a semmiből érkezik, hiszen az a Traian Băsescu vezeti, aki két cikluson át is az ország államfője volt, és a soviniszta Egységes Románia Párt (PRU) sem a hamvas ártatlanság megtestesülése, mivel elnöke, Bogdan Diaconu a PSD színeiben jutott parlamenti mandátumhoz négy éve.

Az egyetlen, igazán újnak számító, és a bejutásra is jó eséllyel pályázó erő a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), amely az önkormányzati választáson Bukarestben hatékonyan tudta megszólítani a jelenlegi politikai osztályból kiábrándult, igazi megújulást akaró, zömmel fiatal és értelmiségi réteget, és amelyben ma sokan látják a jobbközép politika hiteles megújítójának letéteményesét.

A fegyelmezett, zömmel Óromániában élő, vidéki, alacsony képzettségű szavazótáborral rendelkező PSD-vel szemben a botrányok tépázta, igazi hangját megtalálni nemigen tudó Nemzeti Liberális Párt (PNL) áll, amely éppen az USR-rel szemben veszített támogatottságából a jobbközép oldalon. A versenyt kettejük között az önerőből elért eredményen túl az dönti el, hogy kinek a lehetséges partnerei lesznek a parlamentben. A PSD jelen állás szerint csakis az ALDE-ra támaszkodna, amelyet eddig a szociáldemokraták tartottak lélegeztetőgépen azáltal, hogy Tăriceanut kinevezték a szenátus elnökévé, és ezzel biztosították, hogy a napi politika első vonalában maradjon. A pártot a szebb napokat is látott politikus alaposan megkopott, de azért még létező személyes karizmája, valamint a PNL demokrata-liberálisokkal való egyesülése miatt a liberálisokból kiábrándult szavazók juttathatják be a parlamentbe. Bár Victor Ponta volt PSD-s kormányfő a saját maga által pátyolgatott PRU-t is potenciális partnernek tekinti, kétséges, hogy a szélsőséges párt egyáltalán bejut a parlamentbe, és ha igen, akkor sem igazán lesz szalonképes.

A másik oldalon a PNL természetes szövetségesének az USR tűnik még akkor is, ha utóbbi eddig elzárkózott az együttműködés elől, hiszen mindketten Dacian Cioloș jelenlegi kormányfőt akarják miniszterelnöknek. A PMP is ezt az oldalt erősítheti – bár nem túl biztató, hogy Traian Băsescu pártelnök a jelek szerint úgy érzi, csak a PRU-val a soviniszta románok szavazataiért megküzdve juthat parlamentbe, ezért durván magyargyűlölő retorikát vetett be.

Mindkét oldal számára potenciális partner az RMDSZ. Ugyan a PSD elnöke most kizárta a vele való együttműködést, azért nem fogadnánk arra, hogy az eredmények ismeretében nem vizsgálja majd felül álláspontját, ha a kormánytöbbséghez épp a magyar szervezet mintegy öt százaléka kell majd. A román pártok közötti versenyt az dönti majd el, hogy eluralkodott-e az apátia a választókon, vagy a posztkommunista, velejéig korrupt PSD visszatértének veszélye, illetve az USR jelentette potenciális új alternatíva megjelenése kellőképpen mozgósítja majd az ellenoldal híveit.

Az RMDSZ amúgy viszonylag kényelmes helyzetben várja a voksolást, hiszen egyik ellenfelét, az MPP-t két befutó parlamenti hellyel semlegesítette, a másik, az EMNP pedig nem indul. Ráadásul az alternatív parlamenti küszöbnek köszönhetően az ötszázalékos küszöb elbukása esetén sem kell aggódnia, hiszen még úgy is alig néhány fővel kevesebb honatyát küldhet a parlamentbe. Persze ha az RMDSZ nem lépné át a küszöböt, az óriási imázsveszteséget jelentene a választók és a most mellé állt magyar kormánypártok előtt is, ezért már a kampányidőszakot megelőzően – kihasználva az amúgy valóban erősödő magyarellenes lépéseket – a szövetség igyekezett a magyar–román konfliktusra kihegyezni a kampányát, apokaliptikus következményekkel riogatva a magyar közösséget arra az esetre, ha nem lépné át a parlamenti küszöböt.

Vasárnap eldől, mennyire sikerül mozgósítani a magyar választókat ezzel a retorikával.