VEZÉRCIKK – Mintegy harminc illeték eltörléséről döntött kedden a Ponta-kormány, míg a minisztériumok és állami hivatalok a jövőben további hatvan, nem adójellegű illetéket fognak kivezetni.
2014. május 20., 20:092014. május 20., 20:09
A miniszterelnök indoklása szerint rendet akarnak vágni a hazai „adódzsungelben”, a most megszüntetett vagy összevont illetékekből befolyt bevétel amúgy sem jelentett lényeges tételt az államkasszában.
A hasonló intézkedésnek bárhol a világon örül az adófizető, különösen Romániában, ahol közel négyszáz adó- és illetékfajta nyomja a magán- és jogi személyek vállát. A baj ott kezdődik, hogy a mostani lépést hatalmas adópolitikai bravúrként igyekszik eladni a kormány, miközben nem az, ráadásul éppen az európai parlamenti választások előtt néhány nappal. Holott az intézkedés amolyan nesze semmi, fogd meg jól, amitől az adófizetők sem fognak tudni spórolni, de a közismert romániai bürokrácia sem csökken látványosan.
Igazság szerint a Ponta-kormányok nevéhez egyetlen markáns intézkedés sem fűződik az adó- és gazdaságpolitika terén, kivétel a kenyéráfa lefaragása, amelynek hatásairól azonban megoszlanak a vélemények. Victor Ponta a napokban tejjel-mézzel folyó Kánaánt vizionált a közel négyszázalékos első negyedévi gazdasági növekedés és az ország befektetésre alkalmassá nyilvánítása kapcsán, amit természetesen megpróbált a saját érdemeként eladni.
Pedig a napnál is világosabb, hogy a jelenlegi hatalom azoknak a megszorításoknak a gyümölcsét aratja, amelyeket még a Boc-kormány foganatosított a gazdasági válság idején, és amelyeket ellenzékben Pontáék naponta kárhoztattak. Ha Bukarest akkor nem veti magát alá teljesen a Nemzetközi Valutaalap utasításainak, és nem húzza össze a nadrágszíjat, az ország menthetetlenül Görögország sorsára jut, és a munka neheze a baloldalnak jut.
Merthogy sajnos Romániában sem a jobb-, sem a baloldalnak nincs határozott, világos elképzelése a gazdaság talpra állításáról, mindkét tábor az IMF szamárvezetőjére szorul. Előbbinek csak lefaragásra, utóbbinak pedig látszatintézkedésekre futja, és isteni szerencse, hogy eközben a gazdaság képes „önerőből” növekedni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!