2009. május 26., 01:262009. május 26., 01:26
Bár a kommunista harcos egyenjogúság szellemében telt el gyermekkorom, azután mégis megreformáltam világ- és szerepkörnézetemet. Szóval tényleg úgy gondolom, a fakanál, a vasaló, a mosogatórongy asszonykézbe való. És cserébe az asszonynak kijár, hogy jóízűen pöröljön, ha az életében kiválasztott szerepét játszó férfi fél hónapig festi a kerítést, és minden áldott este degettes kezével végigmarkolássza az ajtót, a mosdókagylót, a gyermeket és amúgy mindent, ami keze ügyébe kerül. Persze a férfiember erre azt gondolja, hogy az oldalborda kötekedő, házsártos, a ház szelídítetlen sárkánya, és minden hasonlókat, és nemcsak gondolja, hanem azonmód ki is mondja. De ezek a villongások a harmonikus együttélés színesítői, a „házfüstnélkülnincs” alaphelyzet megerősítői, de mit sem változtatnak a szerepek leosztásán. Mindaddig, amíg az ember lánya több alkalommal végig nem hallgatja kismama barátnője véget nem érő sirámait, arról, hogy a kispapa miután hat hete rendszeresen minden áldott nap megfőz, beágyaz, mosógépet etet naponta háromszor, babaruhát vasal, bevásárol, cumit és hozzávaló üveget sterilizál cirka kétóránként, éjjel és nappal, tápszert keverget, csecsemőt sétáltat, fürdet, cumiztat, pelenkáz, beüzemeli a különböző apró gyermeknek való kütyüket, úgy, mint: levegőpárásító, babafigyelő, elektromos mérleg, automata ringató, légzés- és pulzusmérő, mindezek mellett szégyentelenül sok pénzt is keres, de…DE, nem átall telefonon panaszkodni a saját édes jó anyukájának, aki, anyós létére, folyton azzal fenyegetőzik, hogy megérkezik, beköltözik, kisegíti a menyét és megmenti a fiát. Szóval ez a kismama barátnő bánata és a mindennapi félsze. És az addigi jól működő szerepkörök megingatója. Mert ha az a másik férfi mindezt megteszi, akkor ezentúl mi is osztozzunk a kötényen, a fakanálon, a vasalón és minden egyében. Semmi gond, kiált a férfi, és már kapja is ki a reszelőt kezemből. Azzal a mozdulattal fordít is rajta egyet, és az addig mikronnyi répák három darabban hullnak vissza a tálba. Öt perc után elégedetten szemléli művét, és csodálkozva engem, aki alig-alig szóhoz jutva magyarázom, hogy a recept szerint apróra, nagyon apróra kellett volna. A kaland lezárása a következő, amit persze ő von le visszavonhatatlanul: a férfi dolga a szellőztetés és a ház fegyveres őrzése!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok