
Ismét csak bámulhat a világ tátott szájjal, hiszen Romániának megint csak sikerült lepipálnia mindenkit.
2013. május 30., 23:182013. május 30., 23:18
Nem, nem olyan kisstílű dologról van szó, mint mondjuk száz kilométernyi autópálya rekordidő alatti megépítése vagy a világszínvonalú oktatási rendszer megteremtése. Az ilyesmit csak a primitív, mucsai prolik tartják fontosnak, akik számára az egyedüli szempont az, hogy mindig tele legyen a gyomruk.
Egy önmagára valamit adó országnak ennél jóval magasztosabb eszményekkel kell foglalkoznia, ezért elkészítették a világ legnagyobb zászlaját. A 330×220 méteres, öttonnás lobogó egészen a rekordok könyvéig repítette Romániát.
Az ötlet amúgy nem hivatalos körökből származott, hanem az egyik kormányközeli hírcsatorna találta ki. Egy olyan csatornáról van szó, amely számára a szakszerű és korrekt tájékoztatás leküzdhetetlen kihívást jelent, ezért rendszerint magyarellenes uszítással, illetve most ezzel a kezdeményezéssel próbál nézőket toborozni.
Mielőtt valaki részrehajlással vádolna, jelzem, hogy egy három futballpályányi magyar zászló sem vidítana fel jobban. Március 15-én büszkén viselem a kokárdát, és a magyar válogatott meccsein is szívesen lobogtatok piros-fehér-zöld zászlót, de ezen túlmenően nem érzem úgy, hogy attól lennék magyarabb, ha a pincétől a padlásig minél több és nagyobb magyar zászlóval volna fellobogózva az otthonom vagy a lakóhelyem.
Olyan ez a rekordzászló, mint nálunk az állandó internetes szavazási mánia, amely nagyon olyan, mintha frusztrációból fakadna, és a lényege, hogy nemzeti tragédiaként éljük meg, ha nem mi nyerjük meg a legjelentéktelenebb megmérettetéseket is. Ennek eklatáns példája az év fája verseny, amelyből az elmúlt években egyesek nemzeti jelentőségű ügyet próbáltak faragni, miközben jómagam – nem lévén sem favágó, sem fakopáncs, sem hód – nem értettem, miért kellene nekem mindenféle fákra szavaznom.
Persze lehet, hogy én vagyok túlzottan földhözragadt, amiért nem tudom értékelni ezt a világra szóló Guinness Book-sikert. Elvégre arra bármelyik ország képes, hogy erős szociális háló kiépítésével, kiművelt emberfők vagy világra szóló művészi tehetségek ezreinek kitermelésével kerüljön a nemzetközi élvonalba. De egy zászló, egy ilyen óriási zászló ötlete csakis ebből a viharok tépázta, hazaszeretettől túlcsorduló kicsiny földdarabból szökkenhetett szárba. Meg hát aztán mennyivel olcsóbb is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!