2011. május 30., 09:082011. május 30., 09:08
Tulajdonképpen felfoghatatlan, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás, a nacionál-kommunista diktatúra bukása után jóformán alig haladtunk előre, hogy Bukarest szinte ugyanolyan gyanakvással, elutasítással tekint a magyar jogkövetelésekre, mint 1989 előtt, Erdély fővárosában pedig törvényerőre emelkedett, önkormányzati hatáskörbe került a magyarok sértegetése. A román pártok például össztüzet zúdítottak a három székely megye magyar elöljáróira, az erdélyi EP-képviselőkre amiatt, hogy június elsején megnyílik Brüsszelben a Székelyföld képviseletének irodája.
Miközben a tömbmagyar régió nem tesz mást, mint csatlakozik ama európai tartományok, megyék, városok hosszú sorához, amelyek saját érdek-képviseleti kirendeltséggel rendelkeznek a kontinens fővárosában, a bukaresti politikusok, a román külügyminisztérium sajnálatos módon úgy tekint a kezdeményezésre, mintha legalábbis az országtól elszakadni kívánó székely állam nyitna nagykövetséget. Merthogy egységes nemzetállamban gondolkodnak, és nem államalkotó közösségként, partnerként tekintenek a magyarokra, hanem mint Románia integritását veszélyeztető, destabilizáló tényezőkre.
Akárcsak a nem interetnikus környezetben felnőtt, a magyarok épített és kulturális örökségét, jelenlétét egyszerűen semmibe vevő kolozsvári polgármester, aki nem érti, sőt nem is akarja megérteni, miért fáj a szélsőségesen magyargyűlölő, több mint egy évtizedes Funar-korszakot átélt kincses városi magyarságnak, ha visszahelyezi a Mátyás-szoborcsoportra a történelemhamisításnak kiválóan beillő „emléktáblát” – ráadásul teljesen törvénytelenül. Hogy segít-e visszaverni ezeket a nemtelen támadásokat a magyar politikai-civil szervezetek, a magyar diplomácia erélyes kiállása, ma még nem tudni. De az biztos, hogy határozott fellépés, jogaink nyílt követelése nélkül az erdélyi magyarság nem lesz képes kitörni az örök kisebbség béklyójából. A kolozsvári aljas táblaügy esetében ezért nem szabad kizárni a polgári engedetlenséget sem – természetesen minden egyes politikai-jogi akció kimerülése után. Ellenkező esetben maholnap azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán létezünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!