VEZÉRCIKK – Diszkriminációnak tartják, ha egy orvos székelyföldi alkalmazásakor feltétel a magyar nyelv ismerete. De akkor minek nevezhető az, ha valakit kivizsgálás helyett hazaküldenek, mert a beteg nem tud románul?
2015. november 24., 19:412015. november 24., 19:41
2015. november 24., 23:482015. november 24., 23:48
Bár az utóbbi, felháborító eset nem mindennapos, most ismét megtörtént, ezúttal Sepsiszentgyörgyön. A nyilvánosságra kerülő kivételek pedig rendszerint rávilágítanak egy olyan alapvető problémára, amelynek elhárítására nincs törvényes keret.
A tömbmagyarság nagy eséllyel reménykedhet anyanyelvű egészségügyi ellátásban, ez azonban csupán az orvosok „természetes szelekciójának” köszönhető: a kórházak vezetősége sehol sem tudja hivatalos módon biztosítani a kisebbség nyelvét ismerő gyógyászok megfelelő arányú alkalmazását.
A köztudott problémák – az alulfinanszírozás, a megállíthatatlan migráció – miatt a legtöbb helyen már az is nagy szó, ha minden területet lefed legalább egy szakember. Így az csak szubjektív jóhiszeműség, szerencse kérdése, hogy például az ügyeletes orvos tud-e magyarul, illetve ha nem, esetleg idővel hajlandó-e megtanulni az alapszavakat, vagy pedig megrögzött soviniszta.
A jelenlegi visszás helyzetre annak ellenére nem nyújtható megnyugtató, a megbotránkoztató eseteket megelőző jogorvoslat, hogy bő két éve az Európa Tanács szakértői bizottsága is számon kérte, milyen intézkedéseket foganatosított Románia az anyanyelvű egészségügyi ellátás széles körű biztosítása érdekében – a kötelezettség tételesen szerepel a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájában, amelyet Bukarest is aláírt.
Csakhogy amikor a szakminisztérium a felkérésre reagálva körlevélben kérdezett rá erre az érintett intézményeknél, a többségi felháborodás magyarázkodásra, visszakozásra, cáfolgatásra késztette az akkori tárcavezetőt. Merthogy távolról sem ez a legnagyobb problémája a romániai egészségügynek.
Persze, hogy nem. Ez „csak” a hátrányosan megkülönböztetett szentgyörgyi beteg, a hasonló megaláztatásoknak kiszolgáltatott idős társai, a sürgős helyzetekben akár életmentő anyanyelvhasználatért szélmalomharcot vívó kisebbség problémája. Ez még nem tragédia.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!