JEGYZET – Nagy örömmel fogadták a törvényt arról, hogy a bevásárlóközpontoknak legalább 51%-ban kell hazai termékeket forgalmazniuk.
2016. július 17., 19:482016. július 17., 19:48
2016. július 17., 19:492016. július 17., 19:49
A média nekilódult a jósolgatásnak: mikorra tör be az agrárfejlődés, hogy fognak dübörögni az egyelőre még nem létező élelmiszergyárak, vagyis újra működik a ki tudja hányadik reménykedő álmodozás. Az viszont az eddigi számtalan kiábrándulás dacára fel sem ötlött, hogy nekiinduljanak a részletekben megbújó ördög felkutatásának, hátha sikerül az örök hunyók csatakiáltásával még idejében kihúzni őkelmét rejtekhelyéről. Merthogy ott lapul, az biztos.
Nem vagyok földművelő, de annyit már én is láttam-hallottam a honi valóságból, hogy tudjam: a jó termőföldek java parlagon áll. Rendőrségi hírekben gyakran szerepelnek az agráriumba hirtelen beleszerelmesedők, mint például a volt államelnök és szőke ciklonja, akiknek a távozásuk előtti utolsó percben gyorsan fel kellett vásárolniuk jó nagy mennyiségű elit területet, miközben mostanra már el is múlt a nagy földművelő ingerenciájuk. De beszélnek közvetítőkről, kupecekről és más hasonló „okosokról”, akiknek olvadozik a fejük búbján a vaj, amiért jóval áron alul vásárolták fel idős emberek birtokocskáit – sok kicsi sokra megy alapon.
Ugyanakkor elrettentő példaként mint az adócsalás élő szobrait mutatnak be olyanokat, akik az utcasarkon, kapualjban banikért árulják a kiskertjükben termett hagymát, fokhagymát, répát és retket, ráadásul még számlát sem adnak a csalásban tettestárs vevőknek. A piacok standjain is verőlegény kinézetű alakok kínálják a portékát, csöppet sem esve zavarba, amiért talán soha életükben nem láttak kapát. Közelítve a bevásárlóközpontok polcaihoz, nem tudom, arról mit mond az újdonsült törvény, mi lesz a szigorú etikett, ki keres meg kit: a kistermelő nénike a szolgálati meseautóval érkező szupermarketvezért vagy fordítva?
Lehet, hogy amikor szép idő van, akkor a menedzserasszisztensek koszorújában kiutaznak majd egy-egy faluba, és szórakozó turistáknak álcázva bekukkantanak a kerítések mögé, hátha meglátnak egy-egy paradicsom- vagy paprikaágyást. S ha igen, akkor bemerészkednek és sűrű szelfizések közepette szóba hozzák a friss zöldségeket, melyekre szíves-örömest vevőkül ajánlkoznak. És ezek még csak afféle kézenfekvő „rejtekhelyek”, de az ördög ennél sokkal csalafintább: érdemes volna néhány csapdával próbálkozni, hátha beakad a patája, s akkor már valóban lehetne továbblépni – a törvény szellemében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!