2011. november 30., 09:452011. november 30., 09:45
S nem azért, mert tudjuk, hogy a politikában aranyszabály a „soha ne mondd, hogy soha”, hanem mert a bukaresti ellenzék olyan kamikazepolitikába kezdett, amelynek eredménye könnyen az lehet, hogy a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal nem akar majd szóba állni senki. Az önpusztításba hajló ámokfutásért Victor Ponta PSD-elnök a felelős, aki elődje, Mircea Geoană kiebrudalása esetében is bebizonyította: alkalmatlan a legnagyobb romániai politikai alakulat irányítására (az országéra végképp), hiszen úgy akarta megmutatni, ki az úr a házban, hogy közben magára gyújtotta az egész épületet.
Nagy az esélye, hogy az USL pártszövetség nem éri meg a jövő évi választásokat, hanem felbomlik Ponta és Crin Antonescu politikai amatőrizmusa miatt. A PSD és a PNL berkeiben napról napra nő azoknak a tábora, akik szerint a sziámi ikrekhez hasonlóan elválaszthatatlan (külön-külön már sajtótájékoztatóra sem képesek) társelnökök nem a hatalomba, hanem további négy év ellenzékiségbe kormányozzák pártjaikat. Ráadásul Ponta számára végképp nincs mentség, hiszen ha kicsit is körülnézne saját pártcsaládja, a környező kelet-európai államok posztkommunista alakulatai háza táján, talán rájönne, hogyan nem kell politizálni. Szlovákiában az ismét hatalomra törő Robert Fico szalámizta, majd falta fel a reformkommunistákat, Lengyelországban az októberi parlamenti választások kudarca óta még elnöke sincs az utódpártnak, míg a cseh parlamentben negyedik erőként jelen lévő kommunista alakulatot a betiltás fenyegeti. És persze nem érzik jól magukat a magyar szocialisták sem, akik a tavalyi választásokon elszenvedett súlyos vereség óta ugyancsak osztódással szaporodnak, bár Gyurcsányék kiválása egy megtisztulással is felér.
Nos, ezek a külföldi példák intő jelként szolgálhatnának a PSD számára, hogy választási vereséget nemcsak politikai ellenfelétől, de saját magától is elszenvedhet egy párt. Az olyan pedig pláne, amelynek egyetlen „koherens” stratégiája a töltött káposzta újramelegítésében merül ki, és amely ismét nekiveselkedik az államfő egyszer már kudarcba fulladt felfüggesztési kísérletének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok