2011. április 19., 09:032011. április 19., 09:03
De jótékony hatásának van egy titka: testre szabottnak kell lennie, egyébként bármennyire márkás, ha nem a mi méretünk, akár lélekölővé is válhat. A túl nagy mellényt már egyébként sem önbizalomnak, hanem önhittségnek, sőt begőzölt hőzöngésnek hívják. (Na végre, eljutottam a tárgyhoz, még mielőtt bárki is azt hihette volna, hogy szakmát váltva felcsaptam készruhagyártó szaktanácsadónak!)
Az utóbbi időben mindenekelőtt a schengeni csatlakozás kapcsán láthattunk-hallhattunk éppen eleget ebből a termetesebbek számára készített „bekecsből”. Bemázolhatták nemzeti színekkel, az a szabásmintán mit sem változtatott. Legföljebb még nevetségesebbnek hatott – valahogy úgy, mint annak idején Funar mester trikolór kukái és rozzant padjai. Senki nem hatódott meg a fennen hangoztatott „jogainktól”, a nagyszerű megvalósításoktól, ütemterv-teljesítéstől és hasonló nyalánkságoktól – elég volt egyszer hinni az ígérgetésnek, másodjára már a (legközelebbi) jövő idő sem működik. (Még alig telt el négy esztendő az uniós csatlakozástól, de már rég elcsépelt igazság, hogy elsietett volt a bizalom. Sajnos!) A márciusról ki tudja mikorra halasztott „határtalanság” miatt dúló-fúló, szitkozódó, fenyegetőző, majd egyre halkabban csak duzzogó államelnökünk láttán minduntalan a juhászból lett futballpásztor és botcsinálta euroguru jutott eszembe, akinek csapata a sorsolásnál összekerült a világ egyik legprofibb tizenegyével, ő pedig csípőjét hullámoztatva, tele szájjal kiáltotta a kamerákba, hogy feltörli a padlót az illető csapattal. S hogy mi lett az eredmény? Felejtsük el.
Schengenről sem illik ma már honi tájakon beszélni – az újabb konc az euró-övezethez való csatlakozás. Túlbuzgó elemzők már bólogattak is bőszen az ötletre, de – láss csodát! – épp az egyébként túlméretezett mellényekben ágáló elnök öltött magára karcsúsított, már-már testhez álló lélekmelegítőt. Nem tudni, mi történt vele, de ezúttal –véletlenül?! – bölcsen szólt, mondván: nem kell elhamarkodottan kitűzni ilyen vagy olyan gyors csatlakozási határidőt, mert egyáltalán nem biztos, hogy sikerül teljesíteni. Nemcsak hogy örömmel hallottam mindezt, de azt is megállapítottam: jól öltöztet a karcsúsított önbizalommellény, nem úgy, mint a hőzöngés leffegő lebernyege.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!