VEZÉRCIKK – „Új játékospolitikára” hívta fel olvasói figyemét a minap a Nemzetisport.hu: a Diósgyőri VTK labdarúgócsapata a téli szünetben határon túli magyar futballistákat igazolt az ismeretlen, bizonytalan minőséget képviselő külföldiek helyett.
2017. február 15., 22:452017. február 15., 22:45
Szarka Ákos Dunaszerdahelyről, a marosvásárhelyi születésű Fülöp István pedig a román élvonalbeli FC Botoșani csapatától igazolt az NB 1-es együtteshez, amely ezzel légiósai számát sem növelte, hiszen a Magyar Labdarúgó-szövetség új előírásai szerint a honi állampolgársággal nem rendelkező magyar (származású) focista is hazai játékosként szerepelhet az anyaországi bajnokságban (amelyben csupán meghatározott számú külföldi futballista léphet pályára egy csapatban). Ez az engedmény most csak a felvidéki csatár esetében jött jól Diósgyőrben, ugyanis Fülöp már kettős állampolgár, de az MLSZ „újabb rásegítése” bizonyára felélénkíti az érdeklődést a jövőben a határon túli magyar focisták iránt.
A nyitás nem véletlen, és nemcsak a futballszövetség „magánakciója” – egy évtized múlva már nem lesz újdonságszámba menő jelenség, ha a magyarországi élsport klubjai, válogatottjai határon túl született magyar játékosokkal megerősödve próbálnak felülkerekedni ellenfelükön. Az anyaországban minden bizonnyal most még nincs akkora visszhangja azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek köszönhetően sorra alakulnak Erdélyben (is) a sporttehetség-gondozó központok. Legutóbb a gyergyószentmiklósi székhelyű, a tervek szerint több városra kiterjesztett ökölvívó-akadémia létrehozását jelentették be, miközben a tavaly megalapított székelyföldi jégkorong-, illetve a több éve működő labdarúgó-akadémia már számottevő eredményeket is felmutatott, és ide sorolható a székelyudvarhelyi Görbicz Anita-kézilabdasuli is.
Az intézményekben az a közös, hogy a magyar kormány, anyaországi sportszövetségek, -klubok hathatós támogatásával jöttek létre, azzal a céllal, hogy az egészséges életmódra nevelés anyanyelven történjen a szülőföldön, a versenysportot választó ifjak legjobbjai számára pedig szabad út vezessen magyar élcsapatok, a magyar válogatott felé.
Ráadásul a sport- és nemzetpolitikai érdekek érvényesülését a román állam is „támogatja”: a passzivitásával, vállvonogatásával, nemtörődömségével. Mint a tavalyi Rio de Janeiró-i olimpiai (le)szereplés is bizonyította, a romániai tömeg- és versenysport mélyponton van az utánpótlás-nevelés elhanyagolása miatt, így igazán szerencsésnek mondhatók azok a szülők és gyerekek, akik a magyar alapítású sportiskolák által „lefedett” településeken vagy azok közelében élnek. Szurkolunk, hogy az akadémiák keze, lába, ütője minél messzebb elérjen Erdélyben.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!