2009. augusztus 31., 11:302009. augusztus 31., 11:30
Persze ha objektíven tekintjük a dolgot, akkor Markónak tulajdonképpen igaza van, amikor azt mondja: valódi, mindent átfogó önkormányzati struktúrával csak az RMDSZ rendelkezik, hiszen összehasonlíthatatlanul több polgármestere és helyi képviselője van, mint az MPP-nek, az SZNT pedig ilyen formában nem is vesz részt a politikai életben. Más kérdés ugyanakkor, hogy amikor tulajdonképpen mindkét nagygyűlést ugyanazzal a céllal, az autonómiaigények melletti kiállás jeleként hívták össze, releváns-e egy ilyen összehasonlítás.
Markó megnyilatkozása azt jelzi: az RMDSZ-ben úgy értékelik, igen. És itt már egyértelműnek tűnik, hogy a szövetség elnöke a hétvégén az RMDSZ elnökválasztási kampánynyitó beszédét mondta el, mintegy fölskiccelve az általa vezetett alakulat stratégiáját is. Eszerint az RMDSZ kifelé, a román pártok felé együttműködésre való hajlandóságát hangsúlyozza, egy, a választások után esetleg átalakuló kormányban való részvételét sem zárva ki, miközben a magyar közösségen belül konfrontatív politikát folytat, azaz a Tőkés László vezette EMNT által – amúgy a két alakulat konkrét stratégiájának hiánya és kompromisszumképtelensége miatt joggal – magára hagyott MPP–SZNT-tandem kiszorítását célozza.
Ennek egyik kiváltója Szász Jenő MPP-elnök múlt heti bejelentése is lehet, amely szerint nem kizárt, hogy pártja önálló jelöltet indít az elnökválasztáson. Ez pedig az RMDSZ számára egyértelműen kedvezőtlen fejlemény, már csak azért is, mert jelöltje, Kelemen Hunor az eddigi felmérések szerint igencsak rosszul áll, népszerűsége messze alatta marad a magyarság számarányának. A várakozásokat alulmúló választási eredmény pedig jelentősen gyengítené az RMDSZ pozícióit egy esetleges kormányszereplésről szóló tárgyaláson, megingatva a nyeregben a most a kabinetben való részvétel esélyét közelinek érző, ezért ismét magas lóról beszélő RMDSZ-vezetőket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok