2009. november 20., 11:422009. november 20., 11:42
Mindez nagyjából azt jelenti, hogy ha most hirtelen itt teremne valamely istenség, vagy egy, a hollywoodi sci-fi filmes közhelyek látványvilágát idéző, az időutazás terén jártassággal rendelkező földön kívüli, és közölné: tessék választani, hogy egyetlen gombnyomással visszaállítsuk a húsz évvel ezelőtti állapotokat, vagy maradjon minden a régiben, akkor a többség habozás nélkül megnyomná a Csau-gombot.
Olcsó demagógia lenne, ha mindezért kizárólag az elmúlt húsz év politikai elitjét tennénk felelőssé: annak a politikai elitnek a képviselőit ugyanis maga a nép méltóztatott a vezető tisztségekbe beszavazni. Lehetett volna azóta hatalmon itt három bölcs Salamon vagy nyolc igazságos Mátyás király – a többség önerőből hajlamos arra, hogy lenullázza mindazt, ami a rendszerváltás óta történt, és szívesebben visszabújna a horogkeresztbe oltott vörös csillaggal jelzett akolba.
Hiszen hát mi is volt akkor: mindenkinek volt stabil állása, sőt büntették a munkakerülést. Igaz, hogy a pénzért semmi sem volt kapható, mert az üzletek üresek voltak, de legalább lehetett lopni. Emellett nem volt ennyi furcsa arc a politikai színtéren, akik állandóan egymást köpködték, hanem ott volt a jóságos vezető, meg az egyetlen párt, így a nép egyszerű fiai nem kényszerültek arra, hogy felelősen mérlegelve a lehetőségeket, bizonyos időközönként válasszanak a sok párt közül.
A Ceauşescu meg jó hazafi volt, hiszen igaz ugyan, hogy jegyre adta a cukrot meg az olajat, de legalább nemzeti dogma szintjére emelte Traianus és Decebál különös házasságát, és fügét mutatott az oroszoknak. Sőt megtisztította az országot a németektől, akik olyan gyanús dolgok megtestesítői voltak, mint a munka meg a szorgalom, és a magyarokat is megtizedelte, akik a puszta létükkel emlékeztettek minden igaz hazafit arra a kellemetlen tényre, hogy az ország területének jelentős hányada megkérdőjelezhető körülmények között került a dicső múltú román nép fennhatósága alá. Ezért is van az, hogy a felmérésben megkérdezett magyarok azért árnyaltabban értékelik a Ceauşescu-kort. A többség viszont másképp gondolja: ők szeretnének visszakerülni az aranykorba. Bár beteljesülne a kívánságuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok