2009. január 20., 10:182009. január 20., 10:18
Meg aztán egy idő után a „ki?, kivel?, mikor?, hol? és hogyan?” kérdéskör is kimerítődik, pedig ez aztán az igazi folklorizálni való téma. Miután mindezt asszonyi aprólékossággal kimerítettük, átnyergeltünk a férfias témára, a politikára. Már nem egyébért, csak, hogy erősítsük az aranyszabályt, miszerint „a politika egy olyan férfias foglalkozás, aminek kurtáját úgyis a nők húzzák”. S mivel is kezdhettük volna, mint az éppen nyakunkba szakadt gazdasági világválsággal, és mélységesen egyetértettünk abban, hogy semmi jó nem várható.
„Meglátjátok, hogy minden lesz, csak pénzünk nem lesz” – vetítette előre a komor jövőt az egyik „mindent látok-hallok” szomszédasszony. Mondjuk ez az eszmefuttatás engem nem hatott meg annyira mélységesen, mert a gazdasági válságot általában ünnepek után, minden januárban megtapasztalom a saját háztartásomban. Aztán a gazdaságiválság-téma kimerítése után más, elvontabb témakör került terítékre, méghozzá a demokrácia. „Na, mi a demokrácia, mondd meg te, mert egy újságírónak bár ennyit illik tudni?!” – szögezte nekem a sarkalatos kérdést az egyik nagyszájú szomszédasszony, én pedig már akkor gyanítottam, hogy nem sül ki semmi jó belőle, ha a téma mélyére kezdünk ásni, és az értelmező szótárból ismert meghatározás szerinti definícióját adom a demokráciának.
Így hát, gondoltam, egy amerikai egyetemi tanártól nemrég hallott példával illusztrálom a demokrácia lényegét. Ekképp idéztem a professzort: „Romániában akkor lesz igazi demokrácia, ha az ország elnöke székely ember lesz”. Az apropó Obamára, az amerikai elnökre szólt, mert ugyebár bármerről nézzük, ő kisebbségi elnöknek tekinthető. Na erre aztán harsány nevetésbe tört ki a társaság, és az egyik kifejtette: „Nostradamus megjósolta, akkor lesz világvége, mikor Amerikának fekete elnöke lesz” – innen aztán jöhettem bármilyen magyarázattal, hogy Nostradamus korában aligha szólhattak jóslatok amerikai elnökökről, hiszen éppen csak hogy felfedezte Kolumbusz, mert erre is volt ellenérv: „Ha nem Nostradamus jósolta meg, akkor Bákainé, s ha nem, Kati cigányné, de valaki megjósolta, az biztos!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok