JEGYZET – Ki gondolta volna, hogy nincs nagyobb bajunk, mint a nők országos számarányukhoz viszonyított csekély parlamenti képviseltsége?!
2016. január 05., 19:122016. január 05., 19:12
De aki az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot benyújtotta, feljavítani akarva nemcsak országosan, de minden közintézményben a női szakasz bátor – bocsánat, bátrabb! – kivonulását az agorára, biztosan utánaszámolt.
Valószínűleg több férfi ül a különböző fórumok padsoraiban, támlás- és bársonyszékein, a számszerűség és a hangerő mégsem áll egyenes arányban. Épp fordítva: van néhány olyan felkent hölgyemény a parlamentben, aki bármilyen témában kutyakötelességének érzi a kinyilatkoztató rikácsolást, csak mondja a magáét, bár gyakran előfordul a logikai vonal nyilvánvaló törése: kimarad egy félmondat vagy akár egy egész, a végén már ő sem tudja, mit is akart az elején mondani.
És még ha csak ez a nagy beszédtermelés volna, amiről köztudott, milyen sok az alja, de amikor láthatóan azon vetekednek, kinek mélyebb a dekoltázsa, rövidebb a szoknyája, magasabb a tűsarka – mintha legalábbis valamiféle olcsó giccs szereplőválogatásán lennének vagy urambocsá’ egy elit szórakozóhely táncparkettjén, az már sok(k).
Nekem nem is ezekkel a fizikai és szellemi ízléstelenkedésekkel van bajom, mert végső soron mindenki úgy csinálhat bohócot magából, ahogy akar, csak félek, nehogy oda kanyarodjunk vissza, ami 90 előtt dívott, vagyis a számarányok puha paplanjába burkolt látszatszabadság és egyenlőség kegyetlen kényszerébe. Amikor az emberi tudásnak jóformán semmi értéke nem volt, ha nem az éppen hiányzó százalék pótlásához kellő társadalmi réteghez, nemzetiséghez vagy éppen nemhez tartozott. Mert arra kínosan vigyáztak, hogy számarányosan legyenek a munkások, parasztok, értelmiségiek, többségiek és kisebbségiek, férfiak és nők képviselve, mert csakis úgy törhettünk bátran előre, a csúcsok felé.
Pedig épp abban az időben volt a csodálatos ellenpélda, a vaslady, aki ott bizonyult a legrátermettebb miniszterelnöknek, ahol talán még ma sem nagyon mehetnek be nők az angol férfiak híres klubjaiba. És mostanság is „gyönge” nő a német kancellár, aki nekiveti hátát a jelenleg legnagyobbnak bizonyuló problémának, és állja a sarat. Mert a Női szakasz, előre! jelszóból nem a női a fontos, hanem az irányt megmutató előre!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!