2009. augusztus 17., 09:442009. augusztus 17., 09:44
Bement, hogy ott mondják meg neki, másnak van lezsírozva a munkahely, csak azért hirdették meg a helyi, kis példányszámú lap szombati számának legutolsó oldalán, az apró betűs részben, mert a törvény erre kötelezi őket. Különben, nem gondolták, hogy lesz olyan szemfüles munkahelyvadász, amelyik ott is rábukkan. Volt, hát akkor behívták, lássák már ki az, nehogy egy ismeretlent küldjenek el a földteke melegebbik oldalára. Ha már ott van, akkor vizsgáztatják is kicsit, megnézik a fogait, a patáját, és kipróbálják az állóképességét is, mert széket nem tartanak pluszba. Náluk csak főnökök dolgoznak, azoknak bőrfotel dukál, és mivel nincs fölöslegbe egy sem, miért is volna, a vendég állhat. Vannak, akiknek esélyt sem adnak az interperszonális megaláztatásra. Egyszerűen kap egy személytelen elektronikus macskakaparást, amelyet a kapcsolattartó helyett maga az intézmény láttamozott egy színes logóval. Aztán pá-puszi, panaszkodhat anyukának, mert nemhogy munkát nem kap, egyszerűen kifizetik egy üres kifogással. Mondjuk, túl messze lakik a leendő munkahelyétől, és félő, nem ér be időre. Aki pedig késik, azt kirúgják. Ő biztosan késni fog, így fel sem veszik. Azt nem kérdik, nem költözne-e közelebb, vagy nincsen-e a nagybácsijának magánrepülője, amivel minden reggel bevinné. Akit a kifogások érdekelnek, az megházasodik, és mindennap hallhatja őket, vagy munkát keres, és válaszleveleket olvasgat naphosszat. Ha már bekerült a megye valamennyi adatbázisába, mehet a szomszéd megyékbe is, mert ezután otthon tuti nem kap állást. Az a baj nálunk, ha egy cégvezető kiveséz, a többinek is elmeséli a klubban, milyen jól megszívatott, így kellő mínusszal indulsz mindenütt. Akit meg kirúgnak valahonnan, már csak egy másik idődimenzióban érdemes kutakodnia. Annak a jó, aki képes létezni a párhuzamos világokban. Ha itt, a mienkben bolondnak nézik, átmehet a Gamma 2-re, ott majd kap munkát. Söprögetheti a tejutat, és a szemetet megetetheti a macskákkal. Na jó, itthon is vannak ilyen hálás munkák. Lehet például fűteni a Napnál, csak ott télen kényszerszabadságra küldenek mindenkit. Mellesleg lehet még hasonló sziszifuszi melót találni, például megszavazni a parlamentben egy törvényt, aztán rá két hétre hozni egy másikat, amelyik az előző hetit übereli.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.