JEGYZET – Hogy miért zúdítanak ránk újabban annyi szabadnapot: amiért a többi „népboldogító” felhajtást is rendezik: foglalkozzunk a szabadnapok kitöltésével, ne a folyton összehazudott ígéretek be nem váltásával.
2017. január 30., 12:532017. január 30., 12:53
2017. január 30., 14:402017. január 30., 14:40
Már \'90 elején furcsának tűnt, hogy az akkori parlamentben – hosszas és jó hangos viták után – döntötték el, mikor is legyen a nemzeti ünnep. Ami ugye vagy közös szentesítésen, vagy közös megegyezésen alapul.
Ez utóbbira csodás példa az Egyesült Királyság nemzeti ünnepe, az úgynevezett királyi születésnap, június második hétvégéje. Csakhogy ez független a mindenkori király világra jöttének napjától, mivel csak az számít, hogy az esős-ködös Albionban talán akkor a legkellemesebb az idő. A többi magánügy: bulizzon a király/nő, amikor akar, családi körben, az ő dolguk. A közösen szentesített események jó példája a Bastille lerombolása, de hozzánk legközelebb az ezerszáz évnél is régebbi Szent István-i államalapítás áll. Ezt még a negyvenöt évnyi szovjet uralom sem törölte ki a nemzeti ünnepek közül, csak a szent király említését hagyták ki, és átnevezték az alkotmány és az új kenyér ünnepének.
Nálunk ilyesmiről szó sem lehet, vagy mert nem olyan régi az államiság, vagy mert maguk az ünneplők is – talán mai napig – csak azt tudják, hogy lesz ingyen töltött káposzta és miccs, de ha rákérdeznek, mire ez a bőség, a többség csak hebeg és habog. De most nem ez a lényeg, hanem az: jön még kutyára dér. Egy kis téli havazás kizárta a fővárosi iskolákból a gyerekeket, aminek természetesen örültek volna, ha egyúttal nem jelentik be a későbbi bepótolást is. Szombaton és vasárnap, mikor máskor?!
Aktív tanárként rengeteget bosszankodtam a kényszerszabadnapok miatt, mert nem egyszer előfordult, hogy magunkban vagy majdnem magunkban üldögéltünk az osztályban, a magam részéről egyetértve azokkal a diákokkal, akik az ingázó buszok hétvégi szüneteltetésére fogták a hiányzást. Azaz: a kötelező szabadnap valójában rejtett büntetés volt azoknak, akik komolyan vették. És amit már annyi mindennel kapcsolatban megtettem, most is azt a bizonyos egyetlen „tisztafejet\" hiányolom: ne a Mikulástól vízkeresztig tartó össznépi lazulás, dínomdánom, hejehuja után „kedveskedjenek\" újabb szabadnapokkal, hanem amikor például jó volna végre a félévzáró hajrák után lazítani, megtoldani a szabadságot egy kicsit. De a fej még egyre elrejtve lapul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!