Röpködtek az eurómilliók, elemezgették, ki honnan és kinek tovább, meg hasonlók. Nem azért teszem szóvá, mert sajnálom a hírszerkesztőket a vérverejtékes infógyűjtésért, ugyanis a közéletet egy kicsit is figyelők közül majdnem mindenki tudja: egyik csapat sem jobb a Deákné vásznánál, vagy, hogy elkerüljem a személyeskedést meg a Deáknékkal a hosszas pereskedést, inkább maradok az egyik kutya, másik ebnél. Különben sem szokásom – még jelképesen sem – mások zsebében turkálni, illetve bankszámlájuk felől kérdezősködni, mivel elvem, hogy a pénz nem életcél, hanem az élhetőség eszköze. Végső soron elfogadom, ha valakinek folyton csak a ropogós bankók körül forog az agya, az ő baja, de a vágyálmainak beteljesítése ne az adófizetők kárára történjék.

Holott épp itt a hiba: nemcsak hogy így történik, de a kampányszerű számolgatásokat szinte soha nem követi az igazi elszámoltatás. Ugyancsak propagandacélból, egyik-másik kevésbé ügyes, vagy a kezdő játékosságig sosem, legföljebb a kispadig eljutónak eszébe jut olyan törvényről beszélni, ami igenis elszámoltatná, sőt visszaszerezné a közpénzek lefölözéséből vagy egyszerű zsebre vágásából, csúszó- és mászópénzekből kerekített bankszámlákról az összegeket.

De a törvény emlegetése hamar elhal, vagy mert vége a kampánynak, vagy mert kegyesen az illetőt is beveszik a nagy csapatba, és minden megy szépen tovább a maga útján. A véghajrában a kölcsön adott milliók voltak terítéken, illetve az agyalás, honnan is sikerül egy „egyszerű” képviselőnek vagy szenátornak ennyi pénzt csak úgy kölcsönadnia. Szegények, már majdnem megkönnyeztem az országocskáért és népecskéért robotolókat, amikor felötlött, hogy érdekes mód a saját egekbe szökő jövedelmük, nyugdíjuk, a napidíj, az útiköltség és mit tudom én, még mi minden megszavazásakor csodák csodája mindig, mint a szorgalmas méhecskék a napi munka után a kaptárba, úgy sorjáztak be a terembe a nekik „járókat” megszavazni. És ilyen alkalmakkor – újabb csoda! – nem gyalázták egymást, de nyájas udvariassággal tettek eleget az etikett szabályainak: nehogy már ilyen apróságon bukjon el „a jól megérdemelt” jövedelemnövelés, és ne lehessen mit számolgatnia!