VEZÉRCIKK – Egy japán eredetű aforizmában három majom testesíti meg a „ne láss, ne hallj, ne beszélj” bölcs tanácsot; a szemüket, fülüket, szájukat befogó, gyakorta ábrázolt állatalakok azt sugallják, ne vegye észre, ne adja tovább a rossz dolgokat az ember.
2016. július 27., 19:552016. július 27., 19:55
Vajon pusztán jószándékból cselekszenek ennek a bölcsességnek a szellemében azok, akik megpróbálják szőnyeg alá söpörni, figyelmen kívül hagyni, ami nem működik megfelelően Romániában? Vagy azért, mert érdekükben áll, hogy minden maradjon a régiben?
Vegyük csak a legutóbbi esetet: össztűz zúdult a bukaresti orvosnőre, aki múlt héten az égéssebészeti kórházban lefilmezte a beteg sebében nyüzsgő légylárvákat, majd közzétette a felvételt, ezzel hívva fel a figyelmet az intézményben uralkodó tarthatatlan higiéniai körülményekre. Az altatóorvos ellen fegyelmi eljárás indult, az egészségügyi minisztérium államtitkára is megrótta, Camelia Roiu sok helyen bátornak mondott gesztusát pedig a hivatalában még újnak számító szaktárcavezető sem értékelte, sőt.
Némiképp visszás, hogy épp az a tárcavezető, aki alig egy hete nagy lendülettel hirdetett meg minisztertársaival és a miniszterelnökkel együtt átfogó korrupcióellenes stratégiát az elkövetkező négy évre. Ha valóban az a szándék, hogy átláthatóvá tegyék, „megtisztítsák” és rendbe tegyék a hazai viszonyokat, akkor vajon miért nem lehet meglátni, meghallani, és főleg szóvá tenni, ha valami megengedhetetlen? A légylárvás eset a hazai viszonyok kulisszái mögé betekintést engedő rengeteg obskúrus ügy közül csak egy, hiszen korrupciós ügyletek, áldatlan állapotok jellemzik nemcsak az egészségügyet (elég, ha csak a fertőtlenítőszer-botrányra vagy a Colectiv-tragédia kórházi fertőzésekbe belehalt áldozataira gondolunk), de a tanügyet, igazságügyet, politikát, rendőrséget és az egész társadalmat.
Olykor akadnak bátrak, akik fellebbentik a leplet a sötét játszmákról. Ilyen például Marian Godină brassói közeg, aki a rendőrséget behálózó korrupció ellen emelte fel szavát. Kifakadása nagy visszhangot keltett, de persze őt is megrótták a felettesei, hiszen fejétől bűzlik a rendszer. „Sajnálom, hogy a miniszter nem védte meg azokat, akik szóvá tették, milyen állapotok uralkodnak az egészségügyben. Annyira kevesen vagyunk, és annyira magunkra hagyottak” – fakadt ki a bukaresti altatóorvos. Ezek szerint a kevesek se lássanak, halljanak, és ne beszéljenek? Holott napnál világosabb: a légylárváshoz, a hexi pharmáshoz és a Godină által leleplezetthez hasonló esetek kiküszöböléséhez egész biztosan nem a három bölcs majom elve szerint kellene cselekedni. Szóval ne legyünk majmok!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!