Bár Románia eddig sem panaszkodhatott arra, hogy alig élt a korrupció az országban, a jelek szerint az most még az eddiginél is durvább, és jobban kicombosodott.
2014. április 26., 15:412014. április 26., 15:41
Olyannyira, hogy még a miniszterelnöknek is a katonai létesítménynek minősülő védelmi minisztériumban kellett menedéket keresnie előle. Victor Ponta a múlt héten jelentette be, hogy átteszi hivatalának székhelyét a védelmi tárcának otthont adó épületbe, miután egy korrupciós ügyben érintettként merült fel a neve. Az történt, hogy Ponta párttársát, a Mehedinţi megyei közgyűlés elnökét korrupcióval gyanúsították meg.
A korrupcióellenes ügyészek szerint annak fejében, hogy a Mehedinţi megyei rendőrfőkapitány ügyész felesége megkíséreljen lezáratni egy ellene zajló összeférhetetlenségi vizsgálatot, kijárta a rendőrfőkapitány előléptetését. Mindezt ráadásul a miniszterelnöki hivatalban tette, ahova maga a kormányfő hívatta be az országos rendőrfőkapitányt.
A miniszterelnök szerint az ügy mögött Traian Băsescu államfő áll, aki – szerinte – csak azért rendeztetett meg egy színjátékot, hogy őt befeketítse. Ezért úgy döntött, hogy, mivel nem érzi magát biztonságban a miniszterelnöki hivatalban, átcuccol a védelmi minisztériumba. Most csak érintőlegesen kérdőjeleznénk meg annak életszerűségét, hogy az államfő hogyan tudta volna megkörnyékezni Ponta pártbeli beosztottját, hogy rávegye: mószerolja be a főnökét. Inkább azzal érdemes foglalkozni, milyen eszközökkel lehet a leghatékonyabban védekezni a korrupció ellen.
Ha a kormányfő példáját nézzük, akkor nagyon súlyos a helyzet. El bírjuk képzelni, amint a miniszterelnöki iroda felé vezető utat állig felfegyverzett katonák őrzik, akik először lőnek, és utána talán kérdeznek is, az iroda ajtaját pedig aknazár védi. Viszont ha már itt tartunk, akkor az ország összes hivatalát katonai erővel kellene védeni a korrupció ellen. Csakhogy amilyen kiterjedt az állami bürokrácia, a román haderő nem rendelkezik akkora állománnyal, hogy minden hivatalt és hivatalnokot megvédjen.
Ezért előbb-utóbb a NATO-szövetségesek segítségéhez kell folyamodni. Akkor lesz ám itt tiszta a közélet, ha az amerikai Fókák (azaz a Navy SEALS), a brit SAS, a német GSG 9 és a francia idegenlégió egységei együttesen biztosítják a romániai intézményeket a förtelmes, alattomos korrupció ellen. Bár ahogy a román illetékesek találékonyságát ismerjük, van az a pénz, amiért még rajtuk keresztül is utat találhatnak hozzájuk a megvesztegetők.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!