Épp csak föllélegezhettek a román polgárok, miután sikerült megmenteni a nemzeti eledelnek minõsülõ miccset, Giurgiu városának lakói máris újabb gasztronómiai katasztrófával kénytelenek szembenézni.
2013. július 18., 21:222013. július 18., 21:22
A helyzet sokkal súlyosabb, mint a miccs esetében, mert ezúttal nem a messzi Brüszszelben székelõ európai bizottsági illetékesek akarnak valamilyen sajátos helyi fogást betiltani, hanem a helyi erõk. A magyar köznyelvben Gyurgyevó néven ismertté vált város önkormányzata ugyanis úgy döntött, hogy betiltja a szabadtéri szotyolafogyasztást.
Az önkormányzat azért rágott be a szotyolarágcsálókra, mert – ahogy azt a polgármester megfogalmazta – reggelente óriási kupacokban áll a napraforgóhéj a város utcáin elhelyezett padok környékén. Elképzelhetjük, mekkora csapást jelent ez a mintegy hetvenezres város lakói számára. Hiszen Romániában az egyik legelterjedtebb szabadtéri sporttevékenység a maratoni hosszúságú napraforgó-rágcsálás, lehetõleg reggeltõl estig, de legalábbis munka elõtt, után, illetve sok esetben közben, sõt helyett is.
A statisztikák szerint Romániában 13 ezer tonna különféle pirított magot vásárolnak egy évben mintegy 50 millió euró értékben. Ezzel a második legnagyobb szotyolázó nemzet a világon Spanyolország után, de nem kizárt, hogy az egy fõre esõ magfogyasztásban világelsõk, tekintettel arra, hogy Spanyolország kétszer népesebb ország.
A gyurgyevói önkormányzat döntése így egyenértékû azzal, mintha Párizsban a hagymaleves, Texasban a marhasteak vagy esetleg Prágában a csapolt sör fogyasztását akarnák betiltani. Nem is egészen érthetõ a lépés, hiszen ilyen körülmények között szinte egyenértékû a politikai öngyilkossággal: ki szavaz legközelebb arra a polgármesterre és pártjára, aki holmi esztétikai és higiéniai okokra hivatkozva egyszerûen betilt egy nemzeti hagyománynak számító foglalatosságot?
Az elöljáró helyében még egyszer jól átgondolnám a dolgot. Például a város utcáin heverõ napraforgóhéjat környezetbarát tüzelõanyagként is hasznosíthatná, így biztosítandó az ingyenes és gyakorlatilag soha ki nem fogyó üzemanyagforrást az olcsó távhõszolgáltatás számára. Ezáltal a szotyolarágcsálás rögvest termelõtevékenységgé, sõt hazafias munkává avanzsálna.
Bár lehet, hogy ezzel sokak számára elveszítené a varázsát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!