VEZÉRCIKK – A dohányzásellenes törvény kapcsán zajló mizériánál jobb nem is igazán kell annak szemléltetésére, miként születnek Romániában a törvények, általában mennyire tisztelik őket, illetve hogy a kivételezett helyzetben lévők mennyire igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy kicselezhessék a „kellemetlen” jogszabályokat.
2016. március 31., 20:002016. március 31., 20:00
Elöljáróban leszögezném: nemdohányosként sem tartom szerencsésnek a jelenleg hatályos törvényt, amely retardált kisgyereknek tekinti a polgárokat, akik fölött az államnak kell gondoskodni. Az azonban szánalmas, hogy alig néhány héttel a hatályba lépését követően ugyanaz a parlament, amely megszavazta, most nekiállt módosítani. Merthogy elsőre is be lehetett volna iktatni azon kitételeket, miszerint a vendéglátóipari egységek teraszain szabad dohányozni, mint ahogy azt is, hogy külön dohányzóhelyiségek is kialakíthatók.
Mindez újabb példája annak, hogy Romániában mit gondolnak a Nyugathoz való felzárkózásról: úgy vélik, ha a formai elemeket átveszik – lásd a dohányzás tiltása a vendéglátóipari egységekben –, attól máris nyugatiassá válik maga az ország is. Ehelyett az a tragikomikus helyzet áll elő, hogy amint megtapasztalják a „nyugatias” törvények hátulütőit, vagy azonnal megkeresik a kiskapukat – mint a parlamentben szélsebesen létrehozott dohányzó teraszok –, vagy gyorsan úgy módosítják őket, hogy – Caragialét idézve – úgy valósuljon meg a reform, hogy közben érdemben semmi se változzon.
Kicsit olyan ez a hozzáállás, mint a Románia számára kellemetlen, a magyar közösség jogainak szavatolását kimondó nemzetközi egyezmények esetén. Bár kisebbségbarátságát demonstrálandó Bukarest ratifikálta őket, a bennük foglalt kötelezettségek gyakorlatba ültetését elszabotálja.
Persze, tudjuk, választási év van: a módosítás nem csupán a dohányzó honatyák jó közérzetét szolgálja, a jogszabály felpuhításával abban reménykednek, hogy a dohányzó választópolgárok voksait is megszerzik. Aztán majd minden szép lesz: a kocsmákban ismét lesz dohányzó helyiség, sőt dohányosklubok is alakulhatnak.
Csak a törvényhozás égette le ismét saját magát, illetve erodálta tovább a törvényekbe vetett bizalmat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!