JEGYZET – A csíksomlyói búcsún elhangzott prédikáció kapcsán megint csak sikerült ledobni az „n-bombát”, pedig azt hittem, már sikerült túllépni azon, hogy a nácizmus árnyékát lássuk előrevetülni csak azért, mert valaki bizonyos, neki nem tetsző kifejezéseket használ.
2016. május 21., 21:172016. május 21., 21:17
Most azért sikerült a lappangó nácizmus veszélye miatt aggódni egy sort, mert a prédikációban elhangzott: az erdélyi magyar közösségnek be kell töltenie az életterét. Nos tény, hogy anno Hitler a Lebensraum, azaz az élettérelmélet alapján akarta leigázni a Szovjetuniót. Úgyhogy miután a búcsú után megszületett az életteres kijelentést ostorozó Erdély über alles című publicisztika, amelynek szerzője egyébként jó tollú író, tehetséges újságíró, publicista, mindemellett még azt is megkockáztatnám, hogy a barátom (remélhetőleg ezt ő is így gondolja), sürgősen elolvastam a prédikáció szövegét.
Csintalan László csíkdelnei plébános a következőképpen fogalmazott: „Ne maradjon beszegezett ház, gyerek nélküli iskola, megfogyatkozó falu és város, megfogyatkozott ország és szülőföld. Be kell töltenünk életterünket.” Vagyis nincs ebben egy szó sem arról, hogy le kellene rohannunk román szomszédainkat. Egyszerűen csak a konzervatív oldal azon elvét ismétli, miszerint jó és kívánatos lenne, ha a magyar nemzet nem fogyatkozna, hanem szaporodna, és megtartaná állásait.
Ezt lehet vitatni, de ennek kapcsán az élettér kifejezésen rugózni, felidézve annak minden lehetséges negatív konnotációját, miközben a szónoknak az elhangzottak alapján semmi ilyen szándéka nem volt, nem szép dolog. Olyan ez, mint az Árpádsávos zászló: attól, hogy a történelem egy bizonyos korszakában néhány fanatikus őrült megpróbálta kisajátítani, még történelmi zászló marad, amely a címerben is szerepel. Ahogy maga a zászló nem bűnös, hanem az a lényeg, milyen közegben és milyen jelszavakkal használják, úgy az élettér kifejezés használata sem önmagában ördögtől való.
Persze – ha másért nem, a kekeckedő, barna esőt vizionáló reakció elkerülése végett – lehet, hogy szerencsésebb lett volna más kifejezést használni. De az is tény, hogy egy bizonyos kifejezés használata miatt egy beszédhez az eredetileg szándékolttól teljesen eltérő jelentést társítani, és náci veszélyt vizionálni, olyan tizenöt éve volt igazán divat, főleg a magyarországi közbeszédben. És már akkor is ciki volt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!