JEGYZET – Lehet, hogy más városokban is ez a szokás, de Nagyváradon rohamosan terjed a főállású mumusok áldatlan ügyködése.
2014. április 29., 20:472014. április 29., 20:47
Nagyjából ott tartunk, hogy ha valaki már egy hivatali székben üldögél, akkor feljogosítva érzi magát a többi lakos fenyegetésére. A látszólag demokratikusnak szánt közvitákat is így kezdik, s majd csak szép lassan viszik lefelé, emberinek mondhatóra a hangszínt. Papírt és időt nem kímélve szólítgatják fel a legpiszlicsárébb ügyekben az embereket arra, hogy mit tegyenek, vagy mi a szigorúan tilos számukra, soha el nem feledve az ellenkező esetben bekövetkező nagyon szigorú büntetést.
Ez is a sokat idézett ötvenes évek berögzöttsége: félelemben tartani mindenkit, lapítsanak, kussoljanak, abból baj nem lehet. Aki pedig amúgy is hajlamos a lapításra, az engedelmeskedik azonnal. Jó bevétel ez a városnak, hogy aztán mihasznaságokra jobban lehessen szórni a pénzt. Nagyobb legyen a központban csapott vásári zenebona, a sercegő lacikonyhák sora, magasabb lehet a műanyag csúszda, egyszóval jobban lehet bosszantani az elparlagiasodástól ódzkodó városlakókat.
De szerencsére vannak még olyanok, akik a fenyegetésektől nem riadnak vissza, s ha kell, a szájukat sem átallják kinyitni. Dicsekvés nélkül mondom, hogy közéjük tartozom magam is, akit különösen irritál a folytonos fenyegetőzés. Nem félek a mumusoktól, különösen nem olyankor, amikor a saját hatáskörükbe tartozó feladatokat sumákolják el, vagy szeretnék a lakosokra áthárítani. Mire is gondolnék másra, mint a történelmi városközpont lerobbant házainak külső rendbetételére?!
Többször szóvá tettem már, de hiába: egy-egy kiadósabb eső után alig lehet járni a sok lemosott vakolattól, málladéktól. De a városnak nincs pénze! Legyen a lakóknak! Akiknek pedig volt, és rendbe is tették a maguk portáját, hát azt sürgősen meg kell fenyegetni, mert egy-két árnyalattal sötétebb/világosabb színre lett volna szükség, a szomszéd helyett sem ártott volna fizetni, és hasonló bődületek, ami bizony nagyon piszkálja a csőröm.
Aki végigmegy az egykor híres váradi Fő utcán, hirtelen hadszíntéren érezheti magát, afféle időutazás elszenvedőjének, a hetven évvel ezelőtti bombázások lecsengése, esetleg a jövő valamiféle katasztrófája után. Nem ártana végre érdemben foglalkozni a városképet kialakító tervekkel, csak ne úgy, hogy mindent lerombolni és továbbra is vidáman fenyegetőzni, mumuskodni – főállásban a mi pénzünkön!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!