2011. március 31., 09:332011. március 31., 09:33
Hogy a hír nem érte kellemes meglepetésként a szövetség illetékeseit, kitűnik Kelemen Hunor enyhén indulatos és erősen inszinuáló nyilatkozatából, amelyben újfent azzal vádolta az EMNT-t, hogy „százmillió forintokat kap” a magyar államtól a demokrácia-központok működtetésére. Mármost kíváncsiak volnánk, honnan származnak az RMDSZ elnökének ennyire „pontos” információi a könnyített honosítási eljárás terén segédkező irodák finanszírozásáról, nagyságrendiségéről.
Annál is inkább, hogy a magyar kormány illetékesei – például Németh Zsolt államtitkár itt, a Krónikában – már többször elfogadhatatlannak nevezték a vádat, miszerint az anyaország a demokrácia-központokon keresztül finanszírozza az új erdélyi magyar párt létrehozását. De ha már Kelemen százmillió forintokról beszélt, bizony nem ártana megbogarászni, miként nyúlta le a bihari RMDSZ a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által az előző Orbán-kormány idején elnyert 320 millió forintos Ady-projektet, és lett a pénzből az Érmindszentre tervezett termálfürdő, irodalmi zarándokhely és termálszálló helyett Nagyváradon mindössze egy bálterem. Érdemes kivizsgálni azt is, miként orozta el ugyancsak a Medgyessy-kabinet az első Orbán-kormány által az erdélyi történelmi egyházak rendelkezésére bocsátott budapesti ingatlant, és tanulságos volna megtudni azt is, pontosan hány százmillió forint vándorolt át a határon az elmúlt években az RMDSZ által gründolt, a profizmus és a nézettség tekintetében ugyanvalóst nem a szakma csúcsát hódítgató Erdély Tv alapítására, működtetésére.
Az RMDSZ az elszámoltatások okán most nyilvánvalóan attól tart, hogy eleshet a magyar – később pedig akár a román – állami közpénzek szétosztása fölötti több mint két évtizedes monopóliumától. Pedig e nélkül nem lesz esély az áhított erdélyi magyar–magyar összefogásra: az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum is amiatt vált tetszhalottá, mert a szövetség a támogatáspolitika, a bukaresti és budapesti források elosztásának egy kis szeletét sem hajlandó kiengedni a kezéből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!