2009. április 17., 15:102009. április 17., 15:10
Ha például a demokrácia magyarországi tapasztalatai szerint ítélünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy Vladimir Voroninnak van igaza: immár az újraszámolt szavazatok is igazolják, hogy a moldovai kommunisták megnyerték a választásokat, aki pedig kétségbe vonja győzelmüket, az a demokrácia ellensége.
4Akár kárörömet is előcsalhatna belőlünk az a tény, hogy Chişinău éppen azokkal a jelszavakkal lép fel a romániai törekvésekkel szemben, amelyekkel korábban Románia próbálta ellehetetleníteni a budapesti megnyilvánulásokat. A moldovai hatalom román revíziós törekvéseket, a belügyeibe való beavatkozást lát ott is, ahol meglehet, csak az egy nyelvet beszélők közötti természetes kapcsolatokról van szó. A káröröm megint Voroninék oldalára sodorhatna bennünket.
Ám rendszerváltó szemüvegen keresztül is tekinthetünk a moldovai történésekre. Ebben a megközelítésben moldovai Tőkés Lászlók és Ceauşescuk állnak szemben egymással. Nem kétséges, hogy melyik oldal a rokonszenvesebb. Az is eszünkbe juthat, hogy a román népet a kommunista érdekek szakították szét, és amiként a kommunista rendszer bukásával a két Németország is egyesülhetett, az sem lenne ördögtől való, ha a román államok is összekapcsolódnának. Igaz ugyan, hogy a Nagy-Romániában az erdélyi magyarság aránya öt százalék alá szorulna, de egy olyan államban, amelyben működő gyakorlat a gagauz autonómia, nehéz lenne megmagyarázni, hogy a Székelyföldnek nem jár hasonló belső önrendelkezés.
Ha összevetjük a megközelítési módokat, nyilvánvalóan a moldovai ellenzék és a lehetőségeire ébredő bukaresti külpolitika iránti rokonszenv kerekedik felül. Moldova kérdésében tehát könnyű azonos hullámhosszra kerülni a hazai román politikusokkal. Jó tudatosítani ezt. A Chişinău ügyében kinyilvánított román–magyar szolidaritás annak az elmondására teremt lehetőséget, hogy az erdélyi magyarság nemcsak önös érdekei, hanem elvei mentén is az azonos kultúrájúak öszszetartozásának, az anyaországgal kialakítandó élő kapcsolatnak a híve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok