VEZÉRCIKK – Munkája, megélhetése és karrierje építésének rabja sok romániai szülő, akinek egyre ritkábban adatik meg, hogy minőségi időt tölthessen gyerekével.
2016. május 18., 19:542016. május 18., 19:54
A tendencia nem új keletű, és Európa-szerte érzékenyen érinti sok millió gyerek lelki fejlődését, hiszen már az óvodáskorúak mindennapjait is gyakran az jellemzi, hogy csupán egy-két órányi időt tölthetnek szüleikkel. A 21. század társadalmi berendezkedése, fénysebességűre gyorsított életritmusa nem teszi lehetővé, hogy a felnőtt következetesen végigkísérhesse gyereke hétköznapjait, így marad a hosszú iskola- és óvodaprogram, valamint a nem ritkán több mint nyolcórás munkaidő után otthon összefutó kimerült szülő és elfáradt gyerek röpke találkozása.
Jogos és fontos, hogy erre törvény hívja fel a figyelmet, amely munkaszüneti nappá nyilvánítaná a szülők számára június elsejét, a gyermeknapot. A napi tapasztalatot statisztikák, felmérések is alátámasztják. Elszomorító, hogy a hazai szülők 40 százaléka állítja, könnyebben tud munkaebédet, mint gyermekével szabadidős tevékenységet megszervezni, 23 százalékuk pedig gyakrabban kommunikál gyermekével telefonon, virtuálisan, mint személyesen. Holott a szülői jelenlét, odafigyelés semmilyen életkorban nem pótolható, az egy-két évesnek éppúgy szüksége van rá, mint a 18 évesnek, persze másképpen.
És nyilvánvaló, hogy nem pótolható az édesanya jelenléte, még (jó esetben elhivatott, lelkes) pedagógusok jelenlétével sem. Pedig erről (is) szól egy, a „gyermeknap mint munkaszüneti nap” üzenetének némiképp ellentmondó, a képviselőház által hallgatólagosan elfogadott törvénytervezet, amelynek értelmében minden 15 ezer lakos számára legalább egy bölcsődét kellene létrehozniuk az önkormányzatoknak. Így arra ösztönöznék az édesanyákat, térjenek vissza mihamarabb a munka mezejére, akár egyéves gyereküket is hagyhassák bölcsődében – amire nyilván szükség van, sok család esetében jelent hiánypótló megoldást.
Viszont valahol elkeserítő, hogy már a tipegőkorú is jórészt családja nélkül tölti majd mindennapjait, és az édesanya a gyerek születése után egy évvel munkába áll. Hiszen így nemcsak a szülő, hanem a gyerek is idejekorán bekerül az egyre gyorsabban forgó mókuskerékbe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!