2009. március 06., 11:352009. március 06., 11:35
Ráadásul jelenleg ő az egyetlen jelölt a pártelnöki tisztségre. Az ok vélhetően az, hogy Szász érzi: inog a lába alatt a talaj, és fennáll a veszélye, hogy az eddigi kudarcok után most utolsó olyan mentsvárát is elveszítheti, amely lehetőséget biztosít arra, hogy továbbra is a romániai magyar közélet állandó szereplője legyen. Az MPP-ben ugyanis már régóta gyűlnek a vele szembeni indulatok. Az első elégedetlenségi hullám a pártbejegyzés késlekedése miatt alakult ki, amely csak tovább erősödött azt követően, hogy az MPP a Székelyföld kivételével leszerepelt az önkormányzati választásokon, a parlamenti megmérettetésen pedig el sem indult. Ráadásul nem csupán alulról kezdték ki: már jó ideje érezhető, hogy Szász körül ritkul a levegő. A Fidesz-vezetés az utóbbi hónapokban látványosan kihátrált mögüle. Ezt jelzi az is, hogy immár Orbán Viktor is inkább Tőkés Lászlót tekinti a jobboldal első számú képviselőjének. A támogatás elvesztésében bizonyára nagy szerepet játszottak a kudarcok. Miután a Hargita megyei tanácselnökválasztáson alulmaradt, az is nyilvánvalóvá vált, hogy pártja sem saját megyéjében, hanem Kovásznában a legerősebb. Eddigi megnyilvánulásai azt jelzik: szinte mindennél fontosabbnak tartja, hogy ő maradjon a párt élén – leszögezte: aki alternatívát akar, iratkozzon más pártba – , márpedig nem biztos, hogy az erdélyi magyar választók úgy gondolják: az MPP egyetlen feladata, hogy Szász Jenő a pártelnök címzést írhassa a névjegykártyájára. Az MPP alternatívaként hirdeti magát – de az eddigi tapasztalat azt mutatja: amíg a Székelyföldön kívüli magyarságot nem tudja megszólítani, és a székelyföldieknek sem tud az autonómia általános követelésén túl érdemibb programot vázolni, kérdéses, hogy alternatívaként életképes lehet-e. Ami biztos: egy párt léte nem lehet öncél, mint ahogy az sem lehet a szerepe, hogy egyetlen vezető személyes ambícióit szolgálja. A kongresszuson kiderül, hogy az MPP döntéshozói – elsősorban természetesen Szász – hogyan gondolkodnak minderről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok