VEZÉRCIKK – Sikertelen kísérletnek minősítette Ioan Rus volt belügyminiszter a szakértői kormány kinevezését. A szociáldemokrata politikus szerint ugyanis a kabinet nem tudta kihasználni, hogy a pártok közötti konszenzus nyomán került az ország élére.
2016. május 30., 20:182016. május 30., 20:18
Szó ami szó, a Dacian Cioloş volt uniós biztos vezette kabinet valóban számos esetben bizonyította, hogy nincs a helyzet magaslatán, azonban Ioan Rus afölött nagyvonalúan átsiklott, hogy a pártok azért egyáltalán nem könnyítették meg a kormány dolgát, sőt épp hogy folyamatosan nehezítették azáltal, hogy – kampányév lévén – egymást érték a különböző oldalakról érkező törvényjavaslatok, amelyek újabb és újabb, szociális alapú közpénzszórásról szóltak. És amelyeket az egymással szemben lévő pártok kampánymegfontolásból egyhangúlag szavaztak meg a parlamentben.
Elég csak a hitelcsere-programot megemlíteni, amelynek végül elfogadott formája ellen hiába érvelt minden józan, a közgazdaságban jártas illetékes, és amely még az eddiginél is jobban befullasztotta az ingatlanhitelezést, vagy a gyed emelését, amely ugyan értelemszerűen járna a kismamáknak, csak kérdés, hogy honnan jut majd. Mindazonáltal az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani, hogy a parlamentben többségben lévő szociáldemokraták mégiscsak megbuktatnák a kormányt. Ez ugyan zömmel a liberálisok kampánykommunikációjában szerepel, de Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök is megpedzette már. Bár egyelőre semmilyen konkrétum nincs, nem elképzelhetetlen ez a forgatókönyv – talán Rus értékelése is ennek a kommunikációs előkészítését szolgálhatja.
Világos ugyanis, hogy a PSD nem bízik a kormányban, amelyet a liberálisokhoz közel álló kabinetnek tart, ezért nem szívesen engedné, hogy ő szervezze meg az őszi parlamenti választásokat. Ráadásul azért a kampányosztogatás is könnyebb kormányról. Az már más kérdés, hogyan érintené mindez az éppen magához térő gazdaságot, a polgárok anyagi helyzetét. Elemzők a lej gyengülését máris az esetleges kormánybuktatás gerjesztette aggodalmakkal és bizalomhiánnyal magyarázzák. Ám nem ez lenne az első eset, amikor az előrelátás és a felelős gondolkodás háttérbe szorul a közvetlen pártérdekek mögött.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!