
A legnagyobb nyilvánosság elé állt ki panaszkodni a miniszterelnök, láthatóan nehezen kordában tartva elcsuklani akaró hangját.
2013. július 23., 21:022013. július 23., 21:02
Hírül adta: pontosan nem is tudja, hány alárendeltjének van az övénél többszörösen magasabb fizetése. És, bár sikerült legyõznie felindulását, az egész jeleneten átsugárzott egy öklöcskéivel könnyeit elmaszatoló kisóvodás képe, akit a többiek heccelnek, barackot nyomnak a fejére, elveszik az uzsonnáját, s aki ráadásul még az óvó néninek sem a kedvence, s nincs más kiút a számára, mint bömbölni egy kicsit, hátha, hátha.
Aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, hogy a felmentõ szülõhad soha nem érkezik idõben, mindig csak olyankor, amikor a könnyek áradata már kiapadt, sõt aznapra az egész eset elvesztette aktualitását. Bejelentése után fiatal kormányfõnkhöz sem tódultak a segíteni vágyók, sem néma ökölrázással, sem pedig a „vesszen minden gaz alattvaló!\" csatakiáltással. Ha jól láttam, akkor még egyetértõ fejcsóválással sem helyeselt neki senki, úgyhogy hátat is fordított a sajtósereg mikrofonerdejének és visszavonult.
Nem sokkal ezután a médiumok elkezdték sugározni a különbözõ minisztériumoknak a ranglétrával fordítottan arányos fizetési listáját. Kiderült, hogy az erõsen felturbózott kormányban összesen két olyan minisztérium mûködik, ahol havonta a legtöbbet az odatartozó ügyekért felelõs miniszter kapja, a többiben pedig a legmulatságosabb számokra bukkantak a kurkászok.
Nekem a csúcsattrakciót a pénzügyi tárca jelenti, ahol nem a fõember éri pénzben a legtöbbet, még csak nem is az az államtitkár, aki pártokon és kormányokon átívelve körülbelül tíz esztendeje a kezében tartja a szeletelõ és vajjal-mézzel kenegetõ kést, hanem ez utóbbi illetõ legfõbb tanácsadója trónol a fizetési lista élén. Csoda, hogy ott vagyunk, ahol a part szakad?!
De ha az államtitkár tanácsadója a legbecsesebb, akkor miért nem õt kenték fel miniszterré – kérdeztem magamtól, és jött is a választ, mégpedig mint már annyiszor, a latin nyelv rejtelmeibõl ugorva elõ: mit is jelentett eredetileg a miniszter szó? Szolgát! Ugyanúgy, mint a katolikus miséken a kisegítõ ministráns. Hát persze! Ezek a mi áldott lelkû „ministránsaink\" – két, már említett kivétellel eredeti értelmének megfelelõen gyakorolják hivatásukat: mélységes alázattal szolgálva a pórnép érdekeit, átengedve beosztottaiknak a mocskos anyagiakat. Milyen egyszerû az egész! De akkor miért siránkozott tehetetlenül a miniszterelnök?!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!