2011. július 26., 09:232011. július 26., 09:23
Vagyis próbáljunk meg, könyörgöm, némi kis méltóságot lopni nehéz, rossz, ordas napjainkba! De akkor nekem is miért éppen most jut eszembe szót emelni kitárt nyomorúságaink ellen, most, amikor záporokkal-zivatarral, villámlással-jégesővel, de mégiscsak nyár van, nem kell fűteni, rakosgathatjuk élére a garasokat, hogy majd a zimankóban ne kelljen elzárnunk a fűtést, van zöldség is, gyümölcs is – mindenképpen több, mint télen, amikor vagy a befőttekre, vagy a világ másik feléről utaztatás közben fássá száradt „frissességekre” fanyalodunk?! Szóval mi bajom van nekem most?! Egyszerű: a híradásokból egyre gyakrabban hallom, hogy éjnek évadján beállnak a sorba a kisnyugdíjasok, hogy kapjanak bár egy zacskó málét, hét közben agyonnyomják egymást a buszon, hogy kiérjenek a strandra, mert akkor nem kell fizetni, ordibálnak, öklöződnek az üdülőjegyekért… Amikor viszont a híradós kamerák valamelyik nyomulóra-tolongóra irányulnak, azonnal fejhangon kezd el az illető sopánkodni, mondván, hogy milyen beteg, hányszor operálták, és lám, éjfél óta itt áll a sorban! Na ezért! Mert aki olyan beteg, akit oly sokszor megműtöttek, akinek valóban nem jut jóformán semmire, annak nincs lelkiereje a másikat agyontaposni. Az meghúzódik otthon (ha még van neki otthona), és méltósággal viseli sorsát.
A notórius sorbanállók és sipítozók azok nem a szegény emberek, hanem a megrögzött potyalesők típusai. Ők lökdösődnek a különböző szentek ereklyéinek simogatásakor, csak hogy hamarabb érjenek az ingyenkaja közelébe, ők tipródnak nemzeti és nemzetközi ünnepeken a kolbászt-mustárt osztogató politikusok közelében, ők tárják szélesre műanyag szatyruk száját, hogy a teherautóval érkező „égi mannából” (értsd: enyhén romlott csirkéből-halból) minél több hulljon belé. De ott vannak ők a lejárt gyógyszerek, lyukas felmosóvödrök, újonnan is kiritkult trikók osztogatásánál – ott vannak mindenhol, ahol valami potya kinéz. Tarsolyukban-zsebükben pedig ott melengetik a bármikor előhúzható sopánkodást. Hogy milyen szerencsétlenek és sorsverte népség ők, milyen betegek – mennyire megér nekik mindent bármi –, csak ingyen juthassanak hozzá!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!