JEGYZET – Mindenki tudja, hogy a romániai orvosoknak legalább öt fizetésük van – mondják, sőt kijelentik, az orvosoknak nagy a fizetésük: „Meg kell csak nézni, hogy milyen autókkal járnak, és mekkora házaik vannak!”
2016. augusztus 10., 20:332016. augusztus 10., 20:33
Gyuri meséli: most a karommal voltam kórházban – bár ritkán járok oda, mert makkegészséges vagyok –, a váróteremben üldögéltem, hamarabb érkeztem vizsgálatra, és egyszer csak azt látom, hogy megérkezik egy kalapos, kijön az orvos az egyik kórteremből, és szóba állnak. Nem voltunk sokan a váróteremben, ezért csend volt. Egy kicsit odébb ültem tőlük, de a nagy csendben azért hallottam a beszélgetésüket, pedig nem is hallgatóztam, de hát jó fülem van.
Azt értettem, hogy a kalapos kérdezi, hogy mi lesz a testvérével. Az orvos mondta neki, hogy minden rendben lesz, de minden mondata elejére odatette azt is, hogy „hát”, és mindig megvonta egy kicsit a vállát is, meg járt a tekintete mindenfelé. De a kalapos nagyon határozottan kérdezgette, kicsit mintha kikérdezte volna valamiről, ugyanakkor kedveskedett, főnöknek meg bátyjának szólította az orvost. Na nem tudom, hogy mit beszéltek utána, csak azt láttam, hogy a kalapos hirtelen begyűrt egy köteg pénzt az orvos zsebébe. Nem is volt borítékban, szóval láttam, hogy euró volt. Jó nagy köteg.
El is magyarázza: esküdni mernék, hogy amikor a múltkor Petiékkel söröztünk, ő is mintha majdnem ugyanezt a történetet mondta volna, miután az anyósát műtötték Marosvásárhelyen. És ha csak ezt a kettőt tudnám, azt mondanám, hogy nem igaz, de amióta tudom magam, mindig hallottam ilyen történeteket. Erre fel azt mondják, hogy kicsi az orvosok fizetése. Hát jön, hogy megvakuljak. Erre mit írnak az újságok, fizetésemelést kapnak az orvosok. Azt mondják, hogy már nagyon régóta próbálják kiharcolni a még nagyobb fizetést. Öcsi mondta – ő ilyen nagy internetolvasó –, hogy állítólag azért fognak nagyobb fizetést kapni, mert már alig vannak. A nagy részük mind külföldre ment, s félnek, hogy aki még itt van, az is elmegy. Hát hova akarnak még gazdagodni, sosem elégszenek már meg?
Gyuri már-már fel is háborodott a monológ végére. De aztán tudatosult benne, hogy ő is külföldön dolgozik. És arra is rájött, hogyha elég nagy lett volna az itthoni fizetése, nem ment volna ki, és meglehet, hogy az orvosokkal is ugyanez a helyzet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!