VEZÉRCIKK – Ha a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Liviu Dragnea a csütörtöki részleges visszatáncolás után később mégiscsak valóra váltja fenyegetését, és bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen, akkor forró ősz elé nézünk.
2016. augusztus 11., 21:472016. augusztus 11., 21:47
A kormány bukása ugyanis annak fényében, hogy az ehhez szükséges RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor sem különösebben bánná a Dacian Cioloş vezette szakértői kormány bukását, szinte biztosnak tűnik. Fölmerül ugyanakkor a kérdés, mi haszna lenne a szociáldemokratáknak abból, ha megbuktatnának egy nem politikai pártok tagjaiból álló, technokrata kormányt, amelynek feje már több ízben is kijelentette: nem kíván a választásokon újabb mandátumért indulni.
Az elsődleges ok vélhetően az, hogy a PSD a választások előtt aktív pártként kíván szerepelni, ez pedig meglehetősen nehéz olyan körülmények között, ha egy párt sem ellenzékben, sem kormányon nincs. Ezért Dragnea egy mondvacsinált üggyel az ország „hősei\", a háborús veteránok ellenségévé kiáltotta ki a kormányt, mondván: az egy rendelettel megvonta az adókedvezményeket a veteránok házastársaitól. Ami szemenszedett hazugság, hiszen az adótörvénykönyvet még a PSD-irányítású Ponta-kormány módosította, az ominózus rendelet csupán ezt a módosítást magyarázza. A szociáldemokraták viszont így a veteránok védelmezőinek szerepében tetszeleghetnek.
A másik ok az lehet, hogy Dragnea nem bízik abban: Cioloş betartja a szavát, és valóban nem indul el a választásokon kormányfőjelöltként. Márpedig az egyértelműnek tűnik, hogy PSD-s színekben biztosan nem indulna, hiszen korábban egy liberális párti kormányban volt mezőgazdasági miniszter. Márpedig a potenciális ellenfelet nem árt időben elkezdeni „faragni\", vagyis idejekorán elkezdeni a lejárató kampányt ellene.
A pártok már amúgy is választási lázban égnek – legalábbis azok, amelyek a friss közvélemény-kutatási eredmények szerint jól szerepelnének. A PSD például 38 százalékon áll, toronymagasan vezetve a 29 százalékos támogatottságú liberálisok előtt, hű szövetségese, az ALDE 7 százalékkal biztos bejutó, és a Băsescu-féle PMP is a parlamenti küszöb fölött áll 6 százalékkal. Ezért aztán előre hozott választásokat akarnak, hogy a kedvező trendet meglovagolva jól szerepeljenek.
Hogy a liberálisok népszerűsége miért zuhant ekkorát, az nagyjából egyértelmű: mert az őket eddig maga után húzó, államfővé választott korábbi pártelnök, Klaus Johannis bizalmi indexe is hatalmasat zuhant. Az ok egyszerű: kipukkadt a lufi, és közel két évvel hivatalba lépése után bebizonyosodott róla, hogy német származás ide vagy oda, ő sem különb a romániai politikai kínálat többi termékénél, ugyanúgy tehetetlen, és kicsinyes pártpolitikai érdekeket szolgál.
Az, hogy az RMDSZ miért asszisztálna lelkesen a szakértői kormány megbuktatásához, nagyjából szintén világos. Egyrészt a Cioloş-kormány következetesen érzéketlen a magyar ügyek iránt, másrészt viszont úgy tűnik, a szövetség a közvélemény-kutatási adatokat látva máris megpróbál helyezkedni, hiszen ha a választásokat követően is hasonló eredmények jönnének ki, mint a felmérésben, akkor a PSD és az ALDE kormányalakító többségéhez pont az RMDSZ-re lenne szükség.
Egészen olybá tűnik, mintha keveset számítana, hogy a PSD következetesen a legsovinisztább, legmagyarellenesebb politikát folytatta az elmúlt években, kormányon és ellenzékben egyaránt, még az RMDSZ koalíciós partnereként is: a hideg, racionális politikai számítás, a kormányerőként, vagy a kormányt kívülről támogató entitásként hozzáférhető, a szervezet fenntartásához nélkülözhetetlen források mindezt felülírni látszanak.
Csak reménykedni tudunk, hogy ebben mégsem lesz igazunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!