VEZÉRCIKK – Ország- és világszerte is nagy horderejű témák foglalkoztatják jelenleg a sajtót és a közvéleményt. Ilyen például a közkegyelem és a büntető törvénykönyv módosítása körüli cirkusz, az új amerikai elnök világszerte erőteljes indulatokat kiváltó, precedens nélküli intézkedéssorozata, kissé közelebb pedig a veszélybe került magyar osztályok körüli zűrzavar.
2017. január 31., 22:002017. január 31., 22:00
Mindenik kérdéskörről véleményt nyilvánít, tiltakozik a közvélemény, néhol esetleg körvonalazódik is valamilyen szinten, mit lehetne-kellene tenni a felmerülő gondok kiküszöböléséért. A tengerentúlon és Európában is tüntetnek a Trump-intézkedések, Románia-szerte a kormány közkegyelmi tervezete, Háromszéken az iskola-összevonások ellen.
Mindeközben csendesen, szinte észrevétlenül meghúzódik a piros betűsen villogó sajtóhírcímek közt, ami a hét elején derült ki: Románia a legutolsó helyen szerepel az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index rangsorában, ami magyarán azt jelenti, hogy a 35 ország egészségügyét górcső alá helyező felmérés szerint valamennyi európai ország közül a miénkben a leggyengébb minőségű a rendszer. A korábbi években a vizsgált 35 ország közül több ízben is a szerény, de biztos 32. helyen végzett Románia, most észrevétlenül sereghajtóvá csúszott hátra, udvariasan maga elé engedve Albániát és Bulgáriát is.
Talán már nem is bír jelentős hírértékkel, ezért nem kergeti a tömegeket az utcára, hogy nálunk a vizsgált területek mindegyike csapnivaló minőségű: a betegjogok érvényesülése, az orvosi ellátás hozzáférhetősége, a gyógyítás eredményessége, a rendszer finanszírozottsága, az egészségügyi szolgáltatások, a betegségmegelőzés és a gyógyszerellátás is. Nyilván mindig voltak és lesznek prioritáslisták, fontosnak és kevésbé fontosnak ítélt politikai, közéleti mozzanatok, amelyek következményei és alakulása jobban, kevésbé vagy alig foglalkoztatja a közvéleményt.
A szó szerint a leghúsbavágóbb terület, az egészségügy hiányosságai és korrigálása jobbára olyankor kerül az érdeklődés homlokterébe, ha Colectiv-tragédiák vagy Bamboo-tűzesetek, Hexi Pharma-botrányok, halálos kimenetelű kanyarós megbetegedések történnek. A másfajta sajtóhírektől hangos hétköznapok azonban szépen, csendben elhozták Románia számára a már szégyenre sem méltó legutolsó helyezést. És ha minden így megy tovább, szerényen, de biztosan maradhatunk továbbra is sereghajtók.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!