2008. december 10., 12:312008. december 10., 12:31
Bár erősen kétséges, hogy mondjuk egy nyolc-tíz éves, megkímélt Opel vagy Volkswagen kevésbé lenne környezetkímélő és biztonságos, mint mondjuk egy, az úgynevezett tehén-teszten, azaz hirtelen fékezéses kormányrántásnál a világ röheje közepette szó szerint a feje tetejére állt vadonatúj Dacia Logan.
Ha viszont a romániai autópiac vásárlóereje felől nézzük a tényállást, napnál világosabb, hogy miért jogos az emberek felháborodása. Bár az is erősen kétséges, hogy környezetkímélőbb-e, vagy biztonságosabb-e, egyáltalán mitől menőbb egy látszólag jó karban levő, valójában kimustrált pár éves Audi a Romániában kapható, és szintén német kézen levő gyárakban készülő vadonatúj, nagyjából ugyanannyi pénzbe kerülő Skoda Fabiánál.
Mindezek a szempontok és számítások a végtelenségig ragozhatók. A lényeg, hogy döntésével a kormány – bevallottan is – inkább a Dacia autógyár tizenkétezer alkalmazottja szociális szempontjai, semmint az autóra vágyó százezrek szempontjai mentén határozott, egyfajta tűzoltóstratégiát alkalmazva. De ha az állam legalább középtávon gondolkodna, azzal fékezné a használt járművek behozatalát, és élénkítené az újak vásárlását, egyszóval az elavult romániai autópark kicserélését, hogy a regisztrációs adó helyett a roncsautók jelenlegi 3000 lejes beszámítási árát és az így megvásárolható 30 ezer jármű számát háromszorozná meg.
Ez sem lenne sok, de nagy valószínűséggel a jelenleginél sokkal többen vállalnák, hogy egy kis anyagi erőfeszítéssel itthon is kapható, vadonatúj autót vásároljanak a ki tudja hány gazdánál és milyen körülmények között szolgált nyugati gépek helyett. És jó volna, ha a szennyező fizet elv alapján az adó kimondottan környezetvédelmi szempontokat követne. A versenyképességet és a közlekedésbiztonságot döntse el a minőség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok