2011. július 25., 09:282011. július 25., 09:28
Szakmámból, származásomból, mozgékonyságomból adódóan pedig sokféle, sok helyen élő s még ennél is többféleképpen gondolkodó egyénekből áll össze azok köre, akiket ismerősöknek, barátoknak mondok. Kisvárosi, nagyvárosi, székelyföldi, erdélyi, partiumi, magyarországi, nyugatabbra vagy még annál is nyugatabbra szakadt – minden típus kikerül tehát közülük, s a szélsőliberálistól a szélsőjobbig szintén minden elv előjön olykor.
De ha tetszik nekik valami, akkor kortól, társadalmi, ideológiai hozzáállástól és minden egyéb állásponttól függetlenül lájkolnak, a tartalmat pedig kommentelik, ki-ki a maga belátása szerint. Nem ritka tehát, hogy nézőpontok is ütköznek, s olyan emberek kapnak virtuálisan hajba, akiknek a „való világban” alkalmuk sem volt találkozni. Mindenki mondja a magáét. Ha vita alakul, vitáznak, ha meg nem jön össze, akkor csak úgy elbeszélnek egymás mellett. Arccal és névvel, nem mint az internetes portálok cikkeihez hozzászóló, névtelenségbe burkolózó anonimuszok és anonimák.
Olyan ez, mint egy kocsmaasztal, ahol ismerősök ismerősei gyűlnek össze. Csak éppen nincs az a kocsma, ahol ennyi ember leülhet, s még hallja is egymás hangját. Ráadásul – ahogy a közhely is jól mondja – a szó elszáll (pláne a kocsmában, ahol talán rögtön el is felejtődik), az írás pedig megmarad, miközben a közösségi portálokon a vélemények névvel, arccal maradnak fenn a jövő számára.
Van, amiből már ma újságcikk lesz, s akad olyan, amit majd a 21. század első évtizedeinek kutatói falnak talán olyan élvezettel, ahogy mi olvassuk a Trianon előtti, két világháború közötti vagy éppen a kommunista sajtó termékeit.
Dilemma azonban számomra, hogy mi alapján szelektálnak majd. Hiszen miközben nem is olyan rég még keveseknek adatott meg, hogy kézjegyüket otthagyják a jövő számára, ma valamilyen mértékben mindenki „újságíró”. Mindenki írja, hogy mi számára az újság. Csak legyen, aki elolvassa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!