Mi hasznunk a gazdasági növekedésből?

Talán így foglalhatnánk össze azt, hogy miért nem ad okot az örömre az a tény, hogy a világ jelenleg legdinamikusabban fejlődő gazdasági hatalmát, Kínát is megelőzve, 7 százalékkal nőtt tavaly a román gazdaság. A hivatalos statisztikák szerint ez 6 milliárd lejes pluszbevételt jelent. Ebből 2,5 milliárdot fizetésemelésekre, másik 2,5 milliárdot nyugdíjemelésekre, további 1 milliárd lejt pedig más célokra költött el a szociálliberális kormány. Eközben a beruházásokra előirányzott 28 milliárd lejből csak 19 milliárdot sikerült elkölteni – ez pedig az elemzők szerint nemcsak a bukaresti hatóságok tehetetlenségének tudható be, hanem a csapok szándékos elzárásának is olyan körülmények között, hogy a maastrichti szerződésben foglaltak szerint az Európai Unió tagállamainak kötelességük a bruttó hazai termék (GDP) 3 százaléka alatt tartani a költségvetés hiányát.

Természetesen nem akarjuk azt sugallni, hogy kár fizetéseket és nyugdíjakat emelni, amikor még így is a sereghajtók között vagyunk. Nem is azok hibája, hogy nincsenek autópályák vagy jobb körülmények az egészségügyben vagy az oktatásban, akik pár pluszlejből is gazdálkodhattak tavaly, mint egy évvel korábban, sok esetben ugyanis ennyi sem lett volna elég ahhoz, hogy ne kelljen minden lejecskét kellőképpen beosztani, hogy hónap végén is fussa kenyérre.

A felelősség természetesen a mindenkori kormányok kezében van, akik nem látnak tovább a pillanatnyi haszonszerzésnél, avagy a szavazatokra konvertálható fizetés- és nyugdíjemeléseknél, s még a fáradtságot sem veszik, hogy forrásokat teremtsenek elő arra, hogy ezzel párhuzamosan fejlődjön az infrastruktúra, ne külföldre kelljen menni orvoshoz és ne legyenek többé iskolák, amelyekben még mindig favécé van a kert végében.

Pedig lennének megoldások. Románia több mint tíz éve az EU tagja, ha nem is feneketlen zsákok, de hatalmas összegek állnak a rendelkezésére a fejlesztésekre – csak hatékonyan le kellene azokat hívni, és rendeltetésszerűen el kellene költeni. Már-már mantraként emlegetik a gazdasági szakemberek az adóbegyűjtés hatékonyságának növelését is, de attól, hogy időnként felhívják a figyelmet az intézkedés fontosságára, a hatóságok meg rábólintanak, sok előrelépést ezen a téren sem látunk.

Kezdjük azt hinni, hogy nincs is akarat.