VEZÉRCIKK – Eddig tartott a teljes politikai osztály megújulását követelő tüntetések miatti megszeppenés: amint a megmozdulások elcsendesedtek, a távozó kormány fő erejét adó szociáldemokraták ismét csak példát mutattak abból, mi ellen is irányult a felháborodott polgárok dühe.
2015. november 12., 19:382015. november 12., 19:38
A PSD szép, kövér mérgezett „ajándékot” hagyott a várhatóan hamarosan hatalomra lépő szakértői kormánynak. Az utolsó pillanatban, rajtaütésszerűen olyan módosítást nyújtottak be az egészségügyi dolgozók 25 százalékos béremelését kimondó törvénytervezethez, amely minden közalkalmazott számára 10 százalékos béremelést irányoz elő.
Igaz, a jogszabály elfogadását már nem lehet kizárólag a kormányoldal nyakába varrni, hiszen az ellenkezés várható következményeitől, illetve a szocialisták által a parlamenti karzatra csődített szakszervezetisek pfujjolásától berezelt liberálisok maguk is megszavazták az eszelős törvényt. Félreértés ne essék: nem vonjuk kétségbe, hogy a közalkalmazottak jelentős része rosszul keres, és megérdemelné a béremelést. Csakhogy az ilyen lépéseknél a felelős kormányok általában figyelembe veszik, mire ad lehetőséget a költségvetés, és mire nem.
Ebben az esetben azonban felelősségről szó sincs: a PSD egyetlen célja az volt, hogy keresztbe tegyen a következő kormánynak, illetve Klaus Johannis államfőnek. Pedig ahhoz még csak alapfokú közgazdaságtani ismeretek sem szükségesek, elég az egyszerű matematika, hogy bárki belássa: bármilyen kiadás csak akkor valósítható meg, ha arra van pénz, vagy ha – ez esetben – a béremeléshez szükséges pénzt más forrásokból, például az útfelújításoktól, autópálya-építésektől vonják el.
Az ügy tehát újabb bizonyítéka annak, hogy naivitás megújulást várni egy teljes politikai osztálytól. A pártok és a szocialistákkal szimbiózisban élő, a dolgozók érdekvédelmét régóta csupán lózungként használó szakszervezetek képtelenek lemondani arról, hogy a közpénzek kampányszerű osztogatásával próbáljanak szavazatokat, támogatást vásárolni maguknak, fenntartva azt az egészségtelen állapotot, hogy a polgárok mindent a kormánytól, az államtól várjanak, maguktól ne tegyenek szinte semmit. Ez kor-, párt- és rendszerfüggetlen jelenség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!