Eddig példátlan megmozdulásra várják a résztvevőket vasárnap a Székelyföldre: hosszú kilométereken át tartó, a remények szerint több tízezer fős menetben készül az erdélyi magyar közösség a román kormány régiósítási tervei ellen tiltakozni, illetve kiállni az autonómiakövetelések mellett.
2013. október 25., 09:152013. október 25., 09:15
A demonstráció két okból is figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert végre kiviszi a megmozdulást a településekről, ezáltal kényelmetlenséget okozva ugyan a közlekedőknek, de ugyanúgy kényelmetlen helyzetbe hozva a bukaresti hatóságokat is, amelyek ezáltal megtapasztalhatják, milyen tömegigény mutatkozik arra, hogy ne a központ szempontjai alapján, hanem a helyiek véleményét és érdekeit szem előtt tartva szülessenek meg a különböző régiókban élő embereket érintő döntések.
Másrészt azért is, mert az ötlet egy civilnek tekinthető szervezettől, a Székely Nemzeti Tanácstól származik, nem pedig valamely politikai párttól. A politikum is rácsatlakozott ugyan, hiszen imázsjavító lépésnek sem rossz egy ilyen, népszerű követeléseket megfogalmazó megmozduláson részt venni, de a kezdeményezés mégiscsak a politikumon kívülről ered. Hasonló némileg a helyzet a marosvásárhelyi jogvédő, Lakó-Péterfy Tünde esetéhez, aki szintén civil kezdeményezésként kezdett a magyar nyelv használata érdekében kétnyelvű címkéket osztogatni az egyik piacon, és akit ezért a hatóságok mondvacsinált ürüggyel megbírságoltak. Majd ennek nyomán az egész erdélyi magyar társadalom megmozdult, hogy aprópénzt gyűjtsön a jogvédőnek a bírság kifizetésére, ezzel a fricskával jelezze: a polgárok nem tűrik „a hivatalnak packázásait.” Az ilyen kezdeményezések azt jelzik, hogy amikor a politikum kifogy az ötletekből, és legfeljebb unalmas tüntetésekre futná az erejéből, a civil szféra képes „vérfrissítéssel” szolgálni.
Ennek alátámasztására, az alulról jövő kezdeményezések létjogosultságának bizonyítása érdekében is fontos lenne, hogy a vasárnapi meneten is minél többen vegyenek részt. Hogy számot tevő tömeg mutassa meg az ország – és remélhetőleg a világ – nyilvánosságának: az önrendelkezés nem csupán egyes pártok politikai gumicsontja, hanem jelentős tömegtámogatást felvonultató, legitim közösségi igény.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!