Makkay József
2024. március 19., 14:592024. március 19., 14:59
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar feliratok és a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
A jelenség azzal is magyarázható, hogy különböző okokból a vegyes lakosságú vagy szórványtelepüléseken a többségi román politikum némi nyitottságot mutatott a magyar közösség irányába. A helyi önkormányzatokban megválasztott magyar alpolgármestereken vagy településmenedzsereken túl ez azzal a hozadékkal járt, hogy ma már több magyar szót hallani a helyi közigazgatáshoz tartozó intézményekben. Az áttörést mégis néhány erdélyi város magyar polgármestere hozta el, ahol a közintézmények kétnyelvű feliratain túl egyre hangsúlyosabbá válik a magyar nyelv használata is.
Kiemelkedő példa számomra Marosvásárhely, ahol Soós Zoltán városvezetői ténykedése az elmúlt négy esztendőben közelebb hozta a helyi magyarsághoz a normalitás érzetét, ahol az 1990-ben bekövetkezett véres március hosszú időre tönkretette a békés egymás mellett élés lehetőségét. A több mandátumon át regnáló Dorin Florea polgármester meg sem próbálta jóvá tenni a város becsületén esett szégyenfoltot, a kétnyelvűség kérdése szóba sem jöhetett.
Vannak még a normalitás jeleit mutató példák Szatmárnémetiből, Nagyváradról, vagy akár Kolozsvárról is. Habár a kincses város esete inkább kirakat jellegű, mint valóság: a számbelileg drasztikusan megfogyatkozott magyar közösség szinte teljesen kiszorult a helyi közigazgatásból. A magyar alpolgármester személye fontos tényező a helyi magyarság kollektív tudatában, de a Boc-adminisztráció számára ez csak annyit jelent, hogy a magyarok részéről is kap szavazatokat. Emil Boc profi módon palástolja közömbösségét a magyar közösség törekvéseivel szemben.
Erdély legtöbb régiójában a román törvények által szavatolt vérszegény anyanyelvhasználat sem érvényesül. Hiába próbálkozik az ember a különböző állami vagy önkormányzati hivatalokban, netán a bíróságon vagy a rendőrségen, elvétve találkozik a magyar nyelvvel és rendszerint a ,,nu știu” elhárítás fogadja.
A magyar rendőrök képzése sem több kirakatnak szánt gesztusoknál. Erdély többségében magyar lakta településein is kevés a magyarul beszélő egyenruhás, a székelyföldi falvak és városok rendőrőrsein kívül pedig ritka, mint a fehér holló.
Az ügyészségek és bíróságok emberállományának nemzetiségek szerinti megoszlása még lesújtóbb. Bárhol megkapirgáljuk a ,,békés együttélés” mögötti valóságot, mindenhol ugyanaz a látlelet: sem a magyar nyelvre, sem magyar emberre nincs szükség.
A közszféra ,,kisugárzása” a magánszféra boldogulását is meghatározza. A szolgáltatások terén több ugyan a magyar felirat és a magyarul értő alkalmazott, de itt is meghatározó az országot uraló mentalitás: a magyar nyelvet megtűrtként, és nem a társnemzet nyelveként értelmezik.
A magyar nyelvhasználatról jut eszembe, hogy a romániai bankok közül egyedül az OTP Bank fiókjaiban lehet magyar nyelven is tájékoztató szöveghez és helyenként magyar alkalmazott szolgáltatásaihoz jutni. De úgy tűnik, a tulajdonosváltással ennek is vége szakad.
Románia legnagyobb pénzintézetének, a Transilvania Banknak korábban volt egy gesztusa a magyar ügyfelek irányába. Ha fiókjaiban nem is szerepeltek magyar szövegek, a bankautomaták egy részében választható nyelvként megjelent a magyar is.
Furcsa mód, ez pár hónapja megszűnt, a kolozsvári bankautomatáknál (és máshol is) a magyar opciót törölték. Remélhetőleg ez nem a megvásárolt magyar bank teljes ,,elrománosításának” az előjele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Balogh Levente
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Páva Adorján
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Balogh Levente
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Rostás Szabolcs
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Látogatottsági adatok
2 hozzászólás