2009. május 19., 10:532009. május 19., 10:53
Hiszen a BBTE korábban stabil partnernak számított a magyarellenes megnyilvánulások terén – emlékezetes, hogy a multikulturalizmusával kérkedő felsőoktatási intézmény vezetése azért menesztett két fiatal magyar tanárt, mert azok magyar nyelvű feliratot mertek kihelyezni az egyetem épületében. Mára azonban – legalábbis ezen a téren – más szelek fújnak: az egyetem több épületében is megjelentek a magyar feliratok, és a változás a mostani nyilatkozatban is tetten érhető.
Abban ugyanis az egyetem igazgatótanácsa a kulturált, civilizált egymás mellett élés, egymás értékeinek és múltjának kölcsönös elismerése mellett teszi le a garast, amikor leszögezi: a városban helye van a magyar és német nyelvű tájékoztató feliratoknak is. Kellemetlen lehet ez a polgármester számára még akkor is, ha amúgy nem várható, hogy az egyetem javaslata nyomjon is valamit a latban a táblák végleges kinézetére vonatkozó politikai döntés meghozatalakor.
Ismeretes: Apostu pártja, a PDL számára már eddig sem jelentett gondot, ha néhány pluszszavazatért cserében a magyarokat kellett ostorozni, az előző ciklusban is e párt ellenkezése miatt akadt el a kisebbségi törvény a parlamentben. Most pedig újabb választás következik, így tulajdonképpen várható volt, hogy a magyar ügy valamilyen módon napirendre kerül – ha más módon nem, hát úgy, hogy a magyar nyelvet „lefelejtik” a kolozsvári tájékoztató táblákról, arra való hivatkozással, hogy az nem világnyelv.
Ám az, hogy most ezt a kisstílű, pitiáner húzást a BBTE vezetése nem hajlandó legitimálni, azt üzeni: a jelenlegi kolozsvári városvezetés próbálkozhat ugyan azzal, hogy „felnőjön” a funari időszak vívmányaihoz – ám kultúrember ilyen kezdeményezéshez nem csatlakozik.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.