VEZÉRCIKK – A világ legnehezebb állása című frappáns amerikai kisfilmben, amely immár évek óta kering a világhálón, fiktív állásinterjúra hívják a jelentkezőket.
2016. október 18., 19:092016. október 18., 19:09
A szigorú hangvételű beszélgetésből kiderül, az ajánlat esztelen és embertelen, hiszen a munkavállalónak állandóan ébernek, józannak kell lennie, megfeszítetten kell figyelnie, napi 24 órában maximális felelősséget vállalnia, még ebéd- vagy pihenőszünetet is csak „felettese” beleegyezésével tarthat, mindennek a tetejében pedig teljesen ingyen kell dolgoznia. A jelentkezők csodálkozva rákérdeznek, egyáltalán legális-e ez az embertelen munka, és ki olyan bolond, hogy vállalja? Legális, sok milliárdan végzik a világon: az anyák – hangzik a lakonikus válasz.
Nyilván minden anyáé „a világ legnehezebb állása”, azoké is, akik egy, és azoké is, akik több gyereket vállalnak-nevelnek, tekintet nélkül arra, hogy kapnak-e ezért pénzbeli „elismerést”az államtól. Romániában aligha jut effajta ösztönzés az édesanyáknak (és általában a szülőknek), hiszen a havi 80 lejes gyerekpénz nem tekinthető jelentős segítségnek. E tekintetben úttörőnek és előrelépésnek számítana, ha a képviselőház is kedvezően döntene majd a szenátus által a minap hallgatólagosan elfogadott törvényjavaslatról, amelynek értelmében élethosszig tartó havi járadékot kapnának azok az anyák, akik legalább három gyereket hoztak a világra és nevelnek fel. Lényeges, hogy a nők kapnák az összeget, amely nem függene a fizetésüktől, ugyanakkor adómentes lenne.
A tetszetősnek tűnő kezdeményezés ötletgazdái azzal indokolják a jogszabály szükségességét, hogy a demográfiai mutatókból hovatovább az derül ki, egyre kevesebb gyermek születik Romániában. Európa számos országában nemzetstratégiai ügyként kezelik a kérdést, és különféle családtámogatási rendszerekkel ösztönzik gyermekvállalásra a lakosságot, igyekezvén megfordítani az elöregedő földrész populációdinamikai tendenciáit. Románia is felébredni látszik: az előzmény nélküli tervezet a népességfogyás megállítását célozná, ugyanakkor demográfia ide vagy oda, talán morálisan is üzenetértékűnek tekinthető, hogy mintegy elismernék „a világ legnehezebb”, valójában megfizethetetlen munkáját végzőket. Még akkor is, ha egyelőre csupán törvénytervezetről van szó, amely csak a sokgyermekeseket érintené, és amelyet elsősorban demográfiai, nemzetstratégiai szempontból tekintenek célirányosnak.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!