2009. július 16., 10:182009. július 16., 10:18
Mert addig nem érdemes oda menni, annyira lehangolóan hat Kolozsvár emblematikus terének látványa. Igaz, már a térre se nagyon lehet bemenni, de ha az ember nyújtózik egy nagyot és betekint a palánkok mögé, mit lát? A kalodába zárt Mátyást, körbeállványozott hű vezéreivel. A talapzaton kinőtt a gyom, a szoborcsoport alakjainak állapota vészesen romlik, a faállványzat is korhadásnak indult.
Ha cinikusok akarnánk lenni, elmondhatnánk: a természet visszaköveteli a jussát. De most nem akarunk cinikusok lenni, inkább csak annyit állapítunk meg, amennyit a szem lát: enyészetnek indult az alkotás, amelyre égen-földön büszke volt az erdélyi magyarság. És jobb is, ha nem próbálunk mögé nézni a szemmel látható dolgoknak. Mert ha mégis, megbicsaklik benne az agy, a két éve tartó huzavonát már az sem érti, aki közvetlenül érintettje a témának. És továbbra se legyünk cinikusok, ezért ne tereljük arra a szót, hogy feltételezhetően ezért tűnnek fel gyors egymásutánban az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok a szoborcsoport restaurálása körül. Amely talán végre-valahára elkezdődhet.
Legalábbis László Attila kolozsvári alpolgármester szerint. Igaz, hogy ugyanez az alpolgármester még mindig az október 22-ét jelöli meg a munkálatok befejezésére kijelölt határidőnek, holott egy másik nyilatkozat szerint a versenytárgyalást megnyert cégnek a szerződéskötést követően 12 hónap áll rendelkezésére elvégezni a helyreállítást. És ezt a 12 hónapot tartja amúgy reálisnak a cég képviselője is.
A most érvényes nyilatkozatok szerint július 20-án aláírják a szerződést, és ha ez megtörténik, kezdődhet a munka. A szkeptikusok mondhatják: kezdődhet, ha aláírják. A reménykedők pedig: csak már kezdődjön. Mert abban mindenki egyetért - még a nyilatkozók is -, hogy a szoborcsoportnak ez lenne jó. És nemcsak a szoborcsoportnak, hanem Kolozsvárnak is, hiszen a mostani állapotok a hírhedt expolgármester, Gheorghe Funar álmát váltják valóra: a Főtér szinte megszűnt létezni, a Fadrusz-alkotás pedig lassanként kikopik az emlékezetünkből, ha nem vigyázunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok