2012. január 20., 10:282012. január 20., 10:28
A leleplezés nem a sajtónak köszönhető, a magukat hírtévéként hirdető román bulvárcsatornák ugyanis folyamatosan azzal foglalatoskodtak a héten, hogy minél tovább uszítsák a nézőket, és még több embert vigyenek utcára a kormány megbuktatása érdekében, miközben keményen belefeszültek az igyekezetbe, hogy a néhány száz, esetleg ezerötszáz fős megmozdulásokat több ezres, mindent elsöprő demonstrációként tálalják. A felfedezés így néhány, a kolozsvári főtéren tüntető fiatralra hárult, akiket kedden este, talán az elmét rendszerint felfrissítő hideg hatására ért a zseniális felfedezés.
Ezért aztán rögvest föl is írták festékszóróval a Mátyás-szobor talapzatára, hogy az RMDSZ kapja be!, mert ugye a civilizált közélethez hozzátartozik a kulturált politikai diskurzus is. A hír hallatán megnéztem az interneten az RMDSZ honatyáinak listáját, hogy én maradtam-e le valamiről, de sem az alsó-, sem a felsőházi lajstromban nem találtam arra utaló jelet, hogy H. Mátyás nagykorú kolozsvári polgár (anyja neve Szilágyi Erzsébet, civil foglalkozása szerint Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya) a magyarokat a román parlamentben reprezentáló szervezet képviselője vagy szenátora volna.
Sőt a közigazgatás alsóbb szintjein sem tevékenykedik tulipános színekben, pedig adópolitikáját ismerve kimondottan hatékonyan irányíthatná az adóhivatalt. De ez a jelek szerint mindegy is, a lényeg, hogy magyar uralkodó volt, ergo egyenes összefüggés van közte és a Romániában jelenleg kormánypártként tevékenykedő magyar szervezet között. Briliáns logika. Sőt az ötlet önmagában is vitathatatlanul zseniális. Mindenki számára kényelmesebb lenne, ha elindítanánk a „Hibáztassunk történelmi szereplőket!” mozgalmat.
A bércsökkenésért és a tömeges elbocsátásokért nyugodtan tegyük felelőssé Bethlen Gábort (a Kárpátokon túli területeken persze valamely helyi érdekű történelmi személyiséggel is helyettesíthető), és az orvosok tömeges elvándorlása és a gazdaság mélyrepülése is kizárólag Bocskai István számlájára írható. Így aztán sem a politikusoknak, sem a mindent az államtól váró polgároknak nem kellene azzal a kellemetlen ténnyel szembesülniük, hogy az ország jobbátétele akár az ő felelősségük is lehetne. És így, minden tehertől megszabadulva épülhet a virágzó jövő. Már ha Bolyai János és társai hagyják.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.