Bálint Eszter

Bálint Eszter

Mamahotel: all inclusive szálloda vagy börtön?

2018. október 09., 18:592018. október 09., 18:59

2018. október 10., 13:052018. október 10., 13:05

Érdekes és egyben meglepő trendek rajzolódnak ki a romániai viszonyokat illetően egy mostanság napvilágot látott felmérésből, ami a lakások megfizethetőségét vizsgálta Európában, Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban.

Mint kiderült, Romániában a válaszadók mindössze 4 százaléka költözött el 18 éves kora előtt, 45 százalékuk 18–25 éves kora között, 20 százalék 26 éves kora után repült ki, 26 százalékuk pedig később is a szülői házban él – ez különben a második legnagyobb arány ebben a tekintetben Törökország után. A felmérésben a többgenerációs együttélést is vizsgálták, pontosabban azt, milyen arányban jellemző, hogy a már felnőtt gyerekek együtt élnek szüleikkel és nagyszüleikkel, a válaszokból pedig arra derült fény, hogy a több generáció együttélése egy lakásban Romániában a leggyakoribb, 22 százalékos.

Manapság – főként az urbánus, nyugati kultúrában – csuklóból „lemamaho­tellakózzák” azokat a fiatalokat, akik már dolgoznak, és mégis még a szülői házban élnek, ami ugyebár egyfajta értékítélet, azt jelenti, hogy felnőtt fejjel, kereső emberként még mindig a szülein élősködik, élvezi anyukája finom főztjét, azt, hogy mindig van tiszta és vasalt ing. Sokan ezt még azzal is megtoldják, hogy a papabank szolgáltatásainak is masszív haszonélvezője lehet az, aki nem költözik el.
Az elmúlt egy évtized alatt a hollywoodi rendezők is szépen meglovagolták ezt a trendet, de dokumentumfilmek is górcső alá vették a jelenséget.

A mamahotel jelenséget szokták Pán Péter-szindrómaként is emlegetni, arra célozva, hogy az ilyen gyermekek képtelenek leválni szüleikről és felelősséget vállalni saját életükért, ám olyan élethelyzetre is utalhat, amikor a szülő az, aki képtelen elengedni gyermekét, és támogatni az önállósodást. A romantikus vígjátékokban ilyen „gyerekekkel” és/vagy szüleikkel találkozhatunk. Az angol szociológusok különben a felnőni nem akaró személyeket „kidult”-nak nevezték el, vagyis a „kid” (kölyök) és az „adult” (felnőtt) szavak összevonásával, az olaszok hasonlóképpen a „bamboccioni” kifejezést használják, ami nagy gyereket jelent, a japánok viszont a „parasaito shinguru” névvel jellemzik a mamahotelek lakóit, ami már élősködő magatartásra utal.

Ám a romániai valóság korántsem hasonlít a romantikus komédiákhoz: a legtöbb esetben se nem komikus, se nem romantikus a szülőkkel való együttélés 30 körül, pláne házastárssal, gyerekekkel. Persze, nálunk is vannak olyanok, akik jókedvükben élvezik a mama főztjét és a vasalt inget, és még ha egyetemre el is mennek más városba, tanulmányaik végeztével bumerángként repülnek vissza az all inclusive ellátást nyújtó mami szárnyai alá.

A többség azonban kényszerből lakik szüleivel, nagyszüleivel, szó nincs arról, hogy Pán Péter-szindrómás óriáscsecsemőnek érezné magát, és a papabank, illetve a japánok által használt élősködő kifejezés is más értelmet nyer tájainkon. A papabank ugyanis azért kell, mert a minimálbér ma már nemigen elegendő a létminimumhoz sem, a mamahotel meg azért, mert sem albérletre, sem saját otthonra nem futja. Az ízletes meleg ebéd meg a vasalt ing persze mindenkinek jól esik. De talán annyira már nem is, amikor az ember minden vágya az, hogy saját tűzhelyén kavargassa a piruló hagymát, és a saját nappalijában vasalgasson a heti mosás után.

Nem csoda, hogy a lakosság csaknem fele gondolja azt a növekvő lakásárak és albérletek láttán, hogy nem jó irányba tartanak a trendek a romániai ingatlanpiacon. De maradjunk annyiban, hogy a romániai fizetésekkel sincs minden rendben.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

RMDSZ, Orbán, Dan, magyar–magyar és magyar–román kapcsolatok

A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nicușor Dan, a csalódás, avagy miért nem értik a románok a magyarokat

Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna az EU-ban: kinek és miért lenne jó?

Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Moldova: csatát nyert a Nyugat

A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Burduja, Dan Tanasă leglelkesebb követője

Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin bekóstolta a NATO-t

Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.

Makkay József

Makkay József

Bolojan reformcunamija: ígéret vagy illúzió?

Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.