Hirdetés
Makkay József

Makkay József

Magyarok román pártszínekben

2024. június 11., 15:402024. június 11., 15:40

2024. június 12., 21:042024. június 12., 21:04

Egy igen nehéz választási kampányon és szavazáson vagyunk túl. Nem csak azért, mert félő volt, hogy az RMDSZ nem lépi át az ötszázalékos választási küszöböt, hanem a román pártok keresztül-kasul Erdélyben magyar jelölteket is indítottak. Sőt, olyan PNL-es választási listát láttam, ahol a helyi tanácsosjelöltek többsége elbolondított magyarként próbált román pártot hatalomra juttatni az évtizedek óta magyarok által vezetett településén.

Helyhatósági és parlamenti választások idején mindig Szlovákia és a felvidéki magyarság jut eszembe. Az ottani magyar párt kétségbeesett küzdelme, hogy bő tíz év után végre átlépje az ötszázalékos választási küszöböt. Ami nem kellene hogy csodával határos teljesítmény legyen, hiszen a hivatalos szlovákiai népszámlálás adatai szerint a felvidéki magyarság részaránya 8 százalék körül van.

Nem akarok belemenni az előzményekbe, de azt mindenképpen meg kell említenem, hogy a baj gyökere, a ,,mérgezett alma”, a Híd-Most szlovák-magyar vegyes párt volt, amely végzetesen megosztotta, és rossz útra terelte a felvidéki magyar szavazókat. Innen már egyenes út vezetett a Magyar Közösség Pártja, majd azt ezt követő Szövetség sorozatos kudarcához.

Mára kialakult egy kishitű, a közösségi erejében nem bízó és a totális beolvadás útjára lépő felvidéki magyarság, amely a Kárpát-medence összes régiója közül a legveszélyeztetettebb közösség.

Míg a háborús körülmények ellenére a szülőföldjén maradó és létszámban megfogyatkozott kárpátaljai magyarság hősiesen küzd a túlélésért, felvidéki magyarjaink ,,dalolva” olvadnak be a többségi szlovák tengerbe.

Nem véletlenül idéztem meg a felvidéki hasonlatot, hiszen a román pártok a rendszerváltás óta ugyanezzel a forgatókönyvvel próbálkoznak. A kilencvenes években ennek még semmi realitása nem volt – a román pártlistán induló magyar jelöltet a helyi közösség megbélyegezte –, mára azonban általános jelenséggé vált Brassótól Máramarosig. A Székelyföldön kevésbé, mert színmagyar közösségekben épeszű ember azért ilyesmit nem tesz, de a vegyes lakosságú településeken felkapott jelenséggé vált, amit a helyi közösség tolerál. Van, aki mosolyog rajta, mások legyintenek, sok helyen viszont a bepalizott magyarok az esélytelenek nyugalmával próbálkoznak újra és újra.

Különféle vélt vagy valós sérelmek miatt utálják a magyar pártokat, ezért átmeneti mentsvárra találnak román színekben.

Idén tele volt velük Erdély, főleg a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi listáin. Több erdélyi megyében a kormánypártok vezetői azzal akarnak kitűnni bukaresti főnökeik előtt, hogy igyekeznek kiterjeszteni hatalmukat az évtizedekig bevehetetlennek tűnő magyar településekre is. De nemcsak a PNL és a PSD nyomul a magyar településeken, hanem az AUR is. Nekik egyelőre kevésbé sikerül magyar jelölteket toborozni, de azért erre is van példa.

Az idei helyhatósági választásokon az aranyosszéki Várfalva községben az RMDSZ polgármesterjelöltjével szemben az AUR egy helyi magyar embert indított, amire máshol Erdélyben aligha volt példa.

Míg az RMDSZ jelöltje közel 56 százalékot szerzett, a szélsőséges román párt ,,magyar arcának” 5 százalékkal kellett beérnie egy olyan községben, ahol a lakosság fele román. Indulása annyira visszataszítónak számított, hogy nem csak a helyi magyarok, hanem a románok többsége is elutasította.

Írhatnék más példákat is, mert sokan és sokfelé próbálkoztak áttörni a magyar védvonalat, aminek megléte az erdélyi magyar közösség erős immunitásával magyarázható. Erről a jelenségről jóval többet kellene beszélni annak fényében is, hogy

egyesek felrúgnák, megszüntetnék az etnikai politizálást, hogy helyette minden magyar elvegyüljön a román pártok tengerében.

Aki Erdélyben erre vágyik, annak melegen ajánlom a felvidéki magyarok nehéz helyzetét. Szomorú példájuk bizonyítja, hogy elegendő egy nagyobb rést vágni a védvonalon, és máris elönt az árvíz. Onnantól fogva lehet küzdeni a túlélésért.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Melyik Nicușor Dan és Románia igazi arca?

Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.

Makkay József

Makkay József

Dilettantizmus magas fokon: Parajdtól Dél-Romániáig ugyanaz a forgatókönyv

A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna és Európa drámai békedilemmája

Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.

Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a fordított Robin Hood

Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kisebb parlament mellé nagyobb helyi autonómiát!

Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.

Makkay József

Makkay József

Kiskapuk országa: Románia harca az adócsalás ellen

Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ki merészel még röhögni azon, hogy az asszony verve jó?!

Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.

Hirdetés