2009. március 18., 11:042009. március 18., 11:04
Persze ennél lényegesen erősebb hangvételű nyilatkozat is születhetett volna, mint ahogy egy ilyen bárdolatlan gesztusra akár a nagykövet hazahívása sem lenne túlzott reakció – ha nem két olyan országról lenne szó, amelyek az elmúlt években látványosan közeledtek egymáshoz.
Ha Bukarest és Budapest között ugyanolyan fagyos lett volna a viszony, mint Budapest és Pozsony között, akkor el is várható lett volna egy ilyen radikális gesztus – kérdés, mennyire járulna hozzá egy ilyen lépés a romániai magyarok helyzetének javításához.
Mint ahogy egyáltalán az is kérdéses, hogy jelen körülmények között mekkora Budapest mozgástere, ha a szomszédos országok barátságtalan magatartást tanúsítanak a területükön élő magyar közösségek irányában. Jelen pillanatban ugyanis úgy tűnik, Bukarest azért mert ilyen faragatlan módon eljárni Sólyommal szemben, mert a szlovák–magyar konfliktus fejleményei alapján arra a következtetésre jutott:
Magyarország jelenleg nem képes dörgedelmes hangvételű nyilatkozatok megfogalmazásán túl hatékony fellépést tanúsítani érdekei védelmében. Budapest diplomáciai aktivitása még a korábbinál is sokkal lanyhább, a külpolitika súlyvesztését jelzi, hogy Göncz Kinga személyében egy olyan, minimális diplomáciai tapasztalattal rendelkező személyt helyeztek a külügy élére, aki nem igazán volt képes felnőni a feladathoz – ezt jelzi, hogy most el is mozdítják, és a brüsszeli „elefánttemetőbe” küldik.
Nem sokkal jobb Gyurcsány kormányfő megítélése sem: az EU-csúcson tett pénzügyi javaslatának csúfos bukása jelzi, sem őt, sem súlyos, gazdasági és politikai válságba süllyedt országát nem veszik komolyan a mértékadó körökben. Márpedig ez számunkra rossz hír arra az esetre, ha Bukarest úgy dönt: a válság és a kormány tehetetlensége miatti elégedetlenséget a rég eltemetettnek hitt módszerrel a magyarok irányába kívánja becsatornázni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok